II. Fejezet - Alapjogok, alapkötelezettségek, alapjogok ütközése

Innen: Az Én Alkotmányom
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kincses (vitalap | szerkesztései) 2021. július 5., 11:53-kor történt szerkesztése után volt. (→‎15. § – A tulajdonhoz való jog)

A nyitott felelősség problémával, a törvény előtti egyenlőség alapjognál

Mostmár tudjuk hogyan lehetne létrehozni az állam szerveinek teljes kihagyása mellett egy olyan Alkotmányt, amely alapvetően a mi –választópolgárok- érdekei szerint készül, így rátérhetünk az Alkotmány érdemi tartalmára. Az Alkotmány feltöltésének is kötött sorrendje kell, hogy legyen, annak első szabályozási területe azon alapjogok, amelyekre az Alkotmány további részei épülnek fel. Ennek első és legfontosabb tartalmi eleme az alapjogok rendszere, ez mozgatja az egész rendszert. Az alkotmányos vitorlásomban ez a tőkesúly, ez tartja egyenesben a hajót, ez nem engedi felborulni, ez ad szerkezetet a rendszernek, szóval nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a szerepét.

Az Alaptörvényben is vannak alapjogok, de azok csak említés szintjén vannak ott, semmilyen garancia nem védi azokat és folyamatosan megsérti a hatalom, anélkül, hogy ennek következménye lenne. Ezért gondolom, hogy sok mindenre nem való.

Ebben a témában a többi fejezettől eltérően az a technikám, hogy az EU tagságunkra és az EU-s egyezmények elődlegességére tekintettel – kötelező elemek - az egyes EU által szabályozott alapjogokon egyesével mennénk végig, mellé teszem az Alaptörvény szerinti alapjogokat és alattuk az „Én Alkotmányom” szerinti alapjogot írom le, amely jelentősen eltér sok esetben az eddigi megfogalmazásoktól.

Mint látni fogjátok maradtak lyukak az EU-s alapjogok és az Alaptörvény szerinti alapjogok között, hogy ezeknek mi lehet az oka, majd oda érve elmeditálunk rajta. Van több markáns különbség az Alaptörvény és az „Én Alkotmányom” között abban is, hogy az Alaptörvényben egy sor alapjogként deklarált elv valójában nem tartalmaz semmilyen alapjogot, vagy nincs megfogható tartalma, vagy csupán azt közli, hogy mire törekszik az Állam, aminek valójában semmi köze az alapjogokhoz.

Alapjog az lehet, amit érvényesíteni is lehet, - ki lehet verni az államból, vagy bárkiből, aki megsérti, de az, hogy mik a vágyai az államnak – már ha vannak - nem tartoznak ebbe a körbe, ezért kerülni fogom az ilyen jellegű megfogalmazásokat. Csak olyan alapjogokat fogok rögzíteni, amelyek valódi jogot tartalmaznak, amelyeket jogi eljárásban érvényesíteni, kikényszeríteni lehet. Az Alaptörvény erre alkalmatlan.

Egyetlen peres ügyemben sem jutott el egy bíróság sem az Alaptörvényig, nyilván feloldhatatlan ellentmondásokba ütköztek volna, ezért kerülik is rendesen az erre való hivatkozást, ami egyértelműen jelzi, hogy az egy „halott jog”.

Továbbá szintén ki fogok hagyni minden olyan alapjoghoz rendelt megjegyzést, hogy mely alapjogot milyen állami jogalkotással lehet tartalommal, korlátokkal stb. meghatározni. Ennek oka, hogy az Alkotmányban rögzített alapjogokat nem lehet alacsonyabb szintű jogszabályokkal manipulálni, mint ahogy az jelenleg történik, mivel egyrészt az lerontja az Alkotmány alapjogi jellegét, másrészt széles teret biztosít a joggal való visszaéléshez, mely okokat alapvető szándékom kiküszöbölni. Ezért keretjogszabály az Alaptörvény, pedig Alkotmány ne lehet keretjogszabály.

Az is lényeges különbség, hogy az összes alapjogot arányosítottan be is árazom alapvetően saját mérlegelésem szerint, amely nem biztos, hogy általánosan elfogadott arány, de azon lehet segíteni.

Az új Ptk 2014-ben bevezette a sérelemdíj intézményét és azt csak néhány - 7 db – összegyúrt alapjog sérelme esetén rendeli alkalmazni. (Az EU egyezményben 50 db alapjog van!!!) Az nem derül ki, hogy mért csak ennyinél, de ez álláspontom szerint a többi alapjog diszkriminációját, súlytalanítását is jelenti. (Nem tán az lehet az ok, hogy a többit nem is tekintik alapjognak? Na ilyen problémák vannak az Alaptörvénnyel. )

A PTK-ás sérelemdíj nagy újítása az, hogy csak magát a jogsértést kell igazolni, annak mértékét nem és ehhez rendeltek általában 500.000 Ft keretösszegű sérelemdíjat, amelyet mérlegelés alapján összegszerűsít a bíróság sérelemarányosan eddig az összeghatárig, ami valójában kiszámíthatatlan ítélkezést jelent, mely kiszámíthatatlanságot minden eljárásból száműz a koncepcióm. Az élet, testi épség esetén tudok 500.000 Ft feletti sérelemdíjról.

A bírósági rész tárgyalásánál látni fogjátok, hogy előre kiszámítható, prognosztizálható ítéletek hozatalát akarom elérni, és ezért ahol lehet, a szabályokat is úgy alakítom, hogy minél kisebb mérlegelési lehetőség maradjon. Ez okból rendelek konkrét összegeket az egyes alapjogok mellé súlyozottan, azzal, hogy ezeket az összegeket mérlegelés nélkül meg kell, hogy kapja a sértett, viszont, ha annál nagyobb a kára, akkor annak összegét már igazolni kell, ahogy ezt a Ptk is tartalmazza.

A másik jelentős eltérés az „Én Alkotmányomban”, hogy a sérelemdíj összeg alapjaként a mindenkori minimálbért alkalmazom, mert akkor nem kell módosítani a sérelemdíj alapösszegét évente, az követi a minimálbért, így automatikusan és folyamatosan értékarányos marad.

Ahogy az I. fejezetben már jeleztem olyan alkotmánykoncepciót kívánok létrehozni, amely élő jogként tud működni, mivel más feladata nem lehet egy Alkotmánynak. Ezekkel az összegekkel mindenképpen élő jog lesz belőle, hiszen folyamatosan használnia kell minden bíróságnak, de a választópolgárok is hamar megtanulnák minek mi az értéke.

Az EU Alapjogi Chartáját 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón. (A csatlakozási egyezmény aláírásával ennek maradéktalan beépítésére vállaltunk kötelezettséget, több lehet, kevesebb nem. ) Ennek a szövegét és felosztását fogjuk követni. E mellé rendelem táblázatosan az Alaptörvényben szabályozott alapjogokat, és alattuk található az „Én Alkotmányom” szerinti alapjog.

ELSŐ CÍM - Általános szabályok

1. § – Nevesített alapjogok egyetemlegessége

  1. A nevesített alapjogok egységesen illetik meg az embert.
  2. Az egy cselekménnyel megvalósított több alapjog sérelmét külön-külön kell értékelni és szankcionálni.

2. § – Sérelemdíj

  1. Valamely alapjog megsértése esetén az elkövető sérelemdíjat köteles fizetni a sértettnek.
  2. Az alapjoghoz kapcsoltan meghatározott sérelemdíj összege nem lehet mérlegelés tárgya.

3. § – Sérelemdíj mértéke

  1. A sérelemdíj alapösszege a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér összegével azonos.
  2. A sérelemdíj mértékét a sérelemdíj alapösszegéből és az egyes alapjogokhoz rendelt szorzószámokból kialakuló összeg képezi.

4. § – Sérelemdíj érvényesítése

  1. A sérelemdíj érvényesítéséhez csak az alapjog sérelmét, az elkövető személyét valamint a kettő közötti okozati összefüggést kell bizonyítani.
  2. Az elkövető cselekményének felróhatósága és a kár mértéke nem vizsgálható a sérelemdíj eljárás során.
  3. A sérelemdíj megállapítása során a bíróság köteles rendelkezni annak közérdekű munkára, ill. szabadságvesztésre történő átváltás szabályairól.
  4. A megítélt sérelemdíj a kötelezett jövedelmének 50%-ig terhelhető.
  5. Az állam köteles olyan piaci alapú munkalehetőségeket teremteni és fenntartani, amelyek alapvetően önfenntartóak, ahol a sérelemdíj megfizetését elmulasztók munkájuk ellenértékéből törlesztik a sérelemdíj fizetési kötelezettségüket.
  6. A sérelemdíj megfizetését elmulasztó elkövető munkavégzésre kötelezés alapján köteles a sérelemdíj fedezetét biztosítani, az állam által e célra létrehozott munkahelyek valamelyikében.

5. § – a Sérelemdíj és az egyéb károk érvényesítése

  1. A sérelemdíjat meghaladó kár érvényesítése a Ptk-nak a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai szerint történik.
  2. Mind a sérelemdíj iránti igényt, mind az azt meghaladó kártérítési igényt a rendes bíróságok egy eljárásban bírálják el a sérelemdíj, ill. a kártérítési összeg nagyságától függő hatáskörrel.

6. § – a Sérelemdíj iránti igény elévülése, öröklése

  1. A sérelemdíj iránti igény a Ptk általános szabályai szerint évül el kivéve azokat az alapjogokat, amelyekben az elévüléssel kapcsolatosan ettől eltérő szabály került rögzítésre.
  2. A sérelemdíj iránti igény örökölhető jog.

MÁSODIK CÍM Egyes alapjogok

1. § – Az élethez való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
2. Cikk – Az élethez való jog
(1) Minden embernek joga van az élethez.
(2) Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.
II. cikk
Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
  1. Minden embernek joga van az élethez.
  2. Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.
  3. Az élethez való jog sérelme akkor is megvalósul, ha a sértett azonnali orvosi beavatkozás nélkül életét vesztette volna.
  4. Az élethez való jog sérelme esetén a sértettet vagy jogutódját a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 300 szoros összege illeti meg sérelemdíj jogcímén.
  5. Ezen alapjog sérelemdíj igénye nem évül el.

Nyilván az élethez való jog a legelső és legfontosabb jog. Erre az alapjogra tekintettel törölték el a halálbüntetést, teljes joggal. Ezt az alapjogot változatlan formában veszem át én is, - mármint z EU verziót, mert az alaptörvényi egy kutyult verzió, aminek az üzenete az, hogy az élethez való jog annyira mégsem lényeges, hogy kapjon egy önálló alapjogot. Ebben az átvett rövid két sorban az alapjog egzaktan benne van. Csak a sérelemdíj mértékét teszem hozzá. Mivel ez a legfontosabb alapjog, ezért ez a legmagasabb összegű sérelemdíjjal védett is.

Miért 300 szoros minimálbér? Lehet, hogy meglepő, de ennek az egyetlen alapjognak egzaktan sikerült az értékét meghatározni. Tudom természetesen, hogy az emberi élet felbecsülhetetlen, de mégis kell valamilyen szisztéma arra, hogy lehet sérelmdíjasítani. Ezt a természetből vettem át, ezért írom, hogy biztos vagyok az értékében. A természetben minden organizmust két cél vezérel, saját létfenntartása és vérvonalának, az utódlás biztosítása. Ez utóbbi a számítás alapja a rendszeremben. Mivel emberként mindenki a legjobbat akarja saját gyermekének, ami azt jelenti, hogy legalább egy egyetemi végzettséget, ami ugyebár eltart vagy 25 évig, azaz 300 hónapig. Hát ezért.

Az összes többi alapjog sérelemdíja ebből az alapjoghoz rendelt sérelemdíjból került arányosítással meghatározásra, ami sajnos eléggé szubjektív.

Ezt az alapjogot döntően a jogutódok fogják érvényesíteni, bár nézetem szerint a sértettet is megilletheti, amennyiben, azonnali orvosi beavatkozás nélkül meghalt volna. Itt természetesen egy orvosi szakkérdés lesz a központi elem, és bekövetkezésének bizonyítása. Egyébként, ha nem éri el a ezt a szintet a sérelem, akkor nyilván nem lesz érvényesíthető ez az alapjog, hanem egy másik a személyi sérthetetlenséghez való jog.

Azoknál az alapjogoknál, amelyek az életet, a testi épséget, és a személyi szabadságot védik nem a Ptk szerinti 5 éves elévülési szabályt alkalmazom, hanem az elévülést kizártam. Ennek oka az, hogy az ilyen jellegű alapjog sérelem kihatása testi és mentális vonatkozásban is kiszámíthatatlan kifutású, továbbá nem biztos, hogy meglesz az elkövető.

Az Alaptörvényből viszont nem veszem át a magzati élet védelmére vonatkozó részt, több okból sem.

  • Nem alapjogként jelenik meg, azt a magzat nem képes érvényesíteni. Ebből viszont az következik, hogy a magzati életre vonatkozó minden jogot egy harmadik személy képes csak gyakorolni, ami a jelenlegi joggyakorlatot tekintve a végrehajtó hatalom valamely szerve, pl. gyámhatóság. Azt pedig rögzítettem, hogy az állam nem kaphat olyan jogot, amely képes lenne lerontani akár egyetlen alapjogot is.
  • Minden jogágban a különböző jogok a magzatot annak élve születésétől illetik meg, melyből következően alapjogokkal magzatként nem rendelkezhet, tehát nem való ide az alapjogok közé. Mindez azt is jelenti, hogy egy függő jogi helyzettel állunk szemben, amely bizonytalan helyzetet jelent, bizonytalan jogi helyzetre pedig nem szabad stabil jogokat alapítani.
  • A legfontosabb oka annak, hogy ezt kihagyom az „ÉN Alkotmányomból” hogy van egy olyan alapjog is, amelyet valamilyen okból nem kodifikáltak, pedig azonos súlyú alapjog, mint az élethez való jog, az nálam a második alapjog. Ez a nem deklarált alapjog a „testtel való rendelkezés joga”. Ennek részletes kifejtésére a többlet alapjogoknál fogok sort keríteni, de már a megnevezésből is látszik, hogy az mindenképpen ellentétben áll a magzatra ruházott jogokkal.

2. § – Az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
1. Cikk – Az emberi méltóság

Az emberi méltóság sérthetetlen.
Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.

II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Sem az emberi méltóság fogalma, sem annak védelmére vonatkozó jogot nem tudtam értelmezni, nem konkrét. Kinek és kitől kell védelmezni, de valójában mit is?

Ennek egy konkrét tartalommal rendelkező konkrét jognak kellene lennie, amit érvényesíteni lehet.

Ez a jog alapvetően viszonylagos, nem konkrét, és ha az valakinek az értelmezésétől függ, az nem alapjog.

Ennek az az oka, hogy az emberi méltóság fogalma kultúra és helyzetfüggő. Pl. tudok olyan menekültügyi eljárásról, amikor egy európai ország menekültügyi ügyintézője, - aki nő- próbálta felvenni egy muszlim menekült adatait, de az nem volt hajlandó közvetlenül kommunikálni az ügyintézővel, mert az nő volt, amit az ügyintéző mondott arra akkor válaszolt, ha egy férfi mondta el neki ugyanazt a kérdést. Az ügyintéző emberi méltósága nem sérült ezzel? Alacsonyabb rendűként kezelték. Vagy hogy hazai példát hozzak, tudok olyan dél koreai vállalatról, ahol ütlegelték a dolgozókat. Durva nem?

Ennek a problémának a megoldására két többlet alapjogot építek be az alapjogok közé, amely már kellően részletes lesz ahhoz, hogy megfelelő tartalmat adjon ennek a bizonytalan tartalmú jognak, ezért nincs konkrét tartalom ehhez rendelve. De erről majd a többlet jogok között.

3. § – A személyi sérthetetlenséghez való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
3. Cikk – A személyi sérthetetlenséghez való jog

(1) Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez.
(2) Az orvostudomány és a biológia területén különösen a következőket kell tiszteletben tartani:
a) az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezése a törvényben megállapított eljárásoknak megfelelően,
b) az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat tilalma,
c) az emberi test és részei ekként történő, haszonszerzési célú felhasználásának tilalma,
d) az emberi lények szaporítási célú klónozásának tilalma.

III. cikk

(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.
(2) Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.
(3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.

  1. Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez.
  2. Az orvostudomány és a biológia területén az ember sérthetetlensége alapjogának sérelmét illetően a következőket kell tiszteletben tartani:
    a) az érintett személy jóhiszemű, tisztességes és mindenre kiterjedő tájékoztatáson alapuló szabad, önkéntes beleegyezése
    b) tilos az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat folytatása,
    c) tilos az emberi test és részeinek haszonszerzési célú felhasználása,
    d) tilos az emberi lényeket klónozni.
  3. A személyi sérthetetlenséghez való jog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 200 szoros összege illeti meg amennyiben a beavatkozás maradandó fogyatékosságot okoz, 50 szeres összeg illeti meg, ha a beavatkozás nyolc napon túl gyógyuló sérelmet eredményez, ill. 10 szeres összeg illeti meg a nyolc napon belül gyógyuló beavatkozás esetén, sérelemdíj jogcímén.
  4. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Az EU-s alapjogot alapul véve konkretizálni próbáltam azt, mivel az eredeti megfogalmazásból nem derült ki, hogy ha sérthetetlen az ember, akkor mihez kell a hozzájárulása. A tájékoztatási kötelezettséget viszont nyomatékosítottam, mert az eredeti szövegbe sok minden belefér, akár a hibás tájékoztatás is, tehát félrevezetésen alapuló beleegyezés.

Ennél az alapjognál kimondva kimondatlanul megjelenik a második legfontosabb de kodifikálatlan alapjog a testtel való rendelkezés alapjoga, mivel csak ehhez az alapjoghoz képest kap értelmet ez a sérthetetlenségi alapjog.

A klónozás jelenleg még sci-fi kategória??, ismeretlenek a következményei, technikái, stb. melyre tekintettel ilyen körülmények között alapjogi szinten nem lehet a tiltáson kívül más eredményre jutni, ezzel magam is egyetértek.

4. § – A kínzás és az embertelen bánásmód és büntetés tilalma

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
4. Cikk – A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma

Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

III. cikk

(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

  1. Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, szolgaságban tartani.
  2. A kínzás és az embertelen bánásmód és büntetés tilalma alapjog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 20 szoros összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.
  3. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Nyilvánvaló átfedések vannak az egyes alapjogok között, mint pl. az emberi méltósághoz való jog és a fenti alapjog között - megalázó bánásmód -, ami azt jelenti, hogy nincsenek éles határok, összefolynak, ami egyáltalán nem szerencsés, mert relativizálódnak az egyes alapjogok egymáshoz képest és ez mindkét alapjogot gyengíti. Ezt a bizonytalan tartalmú elemet ki is hagytam a tényállásból.  Ennek okán vezetek be az „Én Alkotmányomban” két új alapjogot konkrét tartalommal.

Ennél az alapjognál azonnal felmerülhet egyszerre két alapjog sérelme is, pl. a kínzás okozhat személyi sérelmet is. Ebben az esetben az általános szabályokban rögzített elvek szerint mindkét sérelem alapján önálló igény keletkezik mindkét sérelemdíjra.

5. § – A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
5. Cikk – A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma

(1) Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
(2) Senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni.
(3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.

III. cikk

(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

  1. Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
  2. Senkit sem lehet kényszermunkára igénybe venni.
  3. Tilos emberi lényekkel kereskedni
  4. A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma alapjog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 20 szoros összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.
  5. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Az EU-s alapjogból indultam ki, viszont a 2. pontja igen elgondolkodtató. A kényszermunka – málenkíj robot stb. – fogalma nem igényel magyarázatot, de a „kötelező munkára igénybe venni” kategória azért elég csúszós. Gondolok itt pl. a kötelező túlmunka elrendelésére, amely egy fajta kötelező munka, vagy pl. a munkaszerződésben nem szereplő munkafeladat elvégzésére történő kötelezésre, - pl. helyettesítés – de ne menjünk messzire most a járvány alatt elrendelt kötelező orvosi munkavégzés, hétvégi oltások stb. Nyilván ezen okból hiányzik ez a megfogalmazás az Alaptörvényből. A kötelező munka és a kényszermunka hasonló tartalommal rendelkezik, de alapjogi védelmet véleményem szerint csak a kényszermunka mentességhez kell kapcsolni. A mondat második felét éppen ezért kihagytam a tényállási elemek közül.

6. § – A szabadsághoz és biztonsághoz való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
6. Cikk – A szabadsághoz és biztonsághoz való jog

Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

IV. cikk

(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.
(3) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
(4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.

  1. Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
  2. Az arra feljogosított szervek hatósági eljárás keretében jogosultak szabadságot időlegesen elvonni maximum 8 órára, mely idő alatt köteles a hatóság megállapítani, hogy áll-e fenn olyan bűncselekmény alapos gyanúja, amely alapján büntető eljárást kell indítani. Amennyiben 8 órán belül nem indítanak büntető eljárást, a szabadságelvonást kötelező megszüntetni.
  3. Az intézkedés alapját képező bűncselekmény alapos gyanúját a 8 órás szabadság elvonás alatt ismertetni kell a fogva tartottal, aki azzal kapcsolatban jogosult észrevételeit megtenni. Az alapos gyanú közlését és a fogva tartott nyilatkozatát jegyzőkönyvezni kell. Fogva tartásától kezdődően jogosult ügyvédi segítség igénybe vételére is, mely jog nem korlátozható.
  4. Amennyiben 8 órán belül közli az intézkedő hatóság a bűncselekmény alapos gyanúját, ezt követő 24 órán belül kötelező bíróság elé állítani, ahol döntenek a fogva tartás fenntartásáról, vagy a szabadlábra helyezés feltételeiről. A fogva tartás indokoltságát ezt követően 5 naponta köteles a bíróság felülvizsgálni. Az első felülvizsgálattal egyidejűleg jegyzőkönyvben rögzítve a nyomozó hatóságnak közölnie kell az ügyben tervezett nyomozati cselekményeit és azok határidejét, mely eljárási cselekmények végső határideje nem haladhatja meg a fogva tartás kezdetétől számított 6 hónapot.
  5. A fogva tartás elrendelése és felülvizsgálata során a bíróság köteles a cselekmény súlyát és az alapos gyanú megalapozottságát figyelembe véve a személyi szabadság legkisebb sérelmével járó kényszerintézkedést alkalmazni. A nyomozó hatóság késedelmes vagy elmulasztott eljárási cselekményeit az eljáró bíróságnak a fogva tartás szükségtelenségeként kell értékelnie.
  6. A személyi szabadság korlátozásának végső határideje a letartóztatásától, vagy egyéb személyi szabadságot korlátozó intézkedés meghozatalától számított 6 hónap. Amennyiben 6 hónapon belül nem kerül sor a vádirat benyújtására, és annak a fogva tartott részére történő azonos tartalmú átadására, a fogva tartást meg kell szüntetni. Amennyiben szükséges a személyi szabadság további korlátozása, azt csak a büntető eljárást lefolytató bíróság rendelheti el, melynek szükségességét, mértékét és formáját konkrét bizonyítékokkal alátámasztva lehetséges megállapítani. A fogva tartás, vagy egyéb kényszerintézkedés szükségességét és feltételeinek fennállását minden tárgyaláson vizsgálni kell és döntést kell hozni arról.
  7. Jogerős bírósági ítélet meghozataláig a fogva tartott nem minősül elítélnek, a személyi szabadság időleges korlátozásán kívül a fogva tartott egyéb jogai nem korlátozhatók. Személyes holmiját magánál tarthatja, kommunikációs eszközeit korlátozás nélkül magánál tarthatja és használhatja, mely használat feltételeit a fogva tartó köteles biztosítani. A kapcsolattartás nem korlátozható. A fogva tartottakat az elítéltektől elkülönülten kell elhelyezni. A fogva tartottól a fogva tartásával kapcsolatosan semmilyen költségtérítés nem követelhető.
  8. A nem bűncselekmény elkövetésével összefüggésben alkalmazott személyi szabadság korlátozása esetén az azonnali életmentéshez szükséges beavatkozást kivéve csak azt követően adható be bármilyen szer bármilyen módon a személyi szabadságában korlátozott személynek, ha az érintett személy ahhoz hozzájárul. Amennyiben kényszerintézkedés eredményeként, vagy megtévesztéssel került az intézménybe a hozzájáruláshoz szükséges képesség hiányát vélelmezni kell. Amennyiben egészségi állapota meggátolja vagy korlátozza az alapjogával kapcsolatos döntések meghozatalában, bármilyen gyógyszerezés, vagy terápia akkor alkalmazható, ha a személyi szabadság korlátozását elrendelő hatóság rendelkezik az ehhez szükséges hozzájárulással. Ilyen esetben a személyi szabadság korlátozását elrendelő szerv a szabadságában korlátozott személy képviselőjét, legközelebbi hozzátartozóját, azok hiányában, vagy érdekellentét esetén kényszergyógykezeltek jogaival foglalkozó jogvédő szervezetet kimerítő részletességgel és a bizonyítékok ismertetésével, bemutatásával írásban tájékoztatják. A fentiekben megjelölt személyeknek a kezeléshez írásban kell hozzájárulniuk.
  9. A nem bűncselekmény elkövetésével összefüggésben alkalmazott személyi szabadság korlátozása esetén a szabadságában korlátozott személy képviselője vagy közeli hozzátartozója, ill. azok hiánya vagy érdekellentét esetén a kényszergyógykezeltek jogaival foglalkozó jogvédő szervezet külső szakértő bevonásával jogosult a szabadságában korlátozott személy állapotát és a korlátozás szükségességét ellenőrizni, mely ellenőrzés sem számában, sem mélységében nem korlátozható. Az ehhez szükséges dokumentációt a személyi szabadság korlátozását elrendelő szerv teljes terjedelemben és feltétel nélkül a vizsgálat rendelkezésére kell bocsátani.
  10. A személyi szabadság alapjog megsértése esetén a sértettet az alapjogsértéssel érintett minden napra a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 50%-a illeti meg sérelemdíj jogcímén. Amennyiben a személyi szabadság korlátozására nem a jelen alapjog rendelkezései szerint és módon kerül sor ill. egyéb alapjoga is sérül, az aktuális minimálbér 100%-a illeti meg naponként sérelemdíj jogcímén.
  11. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Eljutottunk a nyugati világ „number one” alapjogához a szabadság védelméhez. Hogy mennyire így van ez, menjünk vissza az időben, egy kis jogtöri jön. (Imádtam a suliban)

Az angol jogfejlődés egyik sarokköve lett az un. „habeas corpus” intézmény, amely a 13. században alakult ki (Robin Hood kora). Latin elnevezés a test birtokát jelenti. Ilyenkor elmolyolok a fogalmakon. Hol volt a személy a test mögött ekkor még? Emberi jogokról nem beszélve. Volt egy kialakult fogalom a dolgok birtoklására, és ezt a fogalmat alkalmazták személyekre is. (Így fejlődik a jog). Ennek az intézmények az volt a lényege, hogy az a fogva tartott, aki képes volt megfizetni az eljárás költségét un. „habeas corpus” parancs kiadását kérhette, melyben a parancs kiadója - aki bíró - kötelezte a „test birtokosát” a letartóztatót, - még akkor is, ha azt a király rendelte el, - hogy hozza elé meghatározott idő alatt a fogva tartottat annak érdekében, hogy az ügyét elbírálhassa. Ez az eljárás lett a nyugati szabadság alapköve, az önkényes fogva tartással szemben kialakult alapjog, mely mind a mai napig él. Ezt az eljárást a Parlament 1628-ban törvénybe foglalta, - Habeas corpus act - és ez a törvény jelenleg is az angol történeti alkotmány egyik alapeleme. (Náluk nincs egységes alkotmány, az ilyen jellegű törvényekből épül fel. Mondjuk nálunk is történeti alkotmány volt 1949-ig.) Azért látni kell, hogy ez a jog csak azokat illette meg, akik fizetni tudtak. Ez magyarázza a nyugati világ pénzközpontúságát. Akinek pénze volt jogai is voltak!!

Másrészt viszont markánsan megjelenik benne a bírói hatalom kezdete is. Az óvadék rendszere is ebből alakult ki, ez volt az a biztosíték, amit a fogva tartottnak kellett fizetnie annak vállalása után, hogy a bíró elé állítás közben nem szökik el. Ezt követően az is előfordult, hogy magát küldték el a bíró elé kíséret nélkül.

Szóval láthatjátok, hogy elég komoly nekifutás után érkezett meg ez az alapjog. Én is ilyen szemlélettel álltam hozzá.

A jelenlegi rendszerben alapvetően két fajta törvényesnek nevezhető fogva tartás van, az egyik a bűnüldözéshez kapcsolódó szervezetek alapjoga – rendőrség, TEK, NAV nyomozati részleges stb. – és van a másik, amely a köz vagy önveszélyesnek állított személyek egészségügyi elkülönítése – kényszergyógykezelés.

Általános esetben ez az alapjog a hatalom gyakorlására feljogosított szervezetek normál működéseként jelenik meg, ez a szabályozás kiinduló pontja.

A jelen időszakban úgy ítélem meg, hogy visszaélésszerűen gyakorolják ezt a jogot. Ha van valakinek kapcsolata, pénze, szabad marad, akinek nincs, előzetesbe teszik. Naponta lehet ilyet olvasni a neten, legutóbb egy többszörös gázoló ügyére emlékszem, akit mindig elengedtek és folyamatosan bűnismételt, mert valamelyik hatalmi figurának a testőre volt talán?

Az első 8 óra időtartamban nem tér el a jelenleg hatályos jogszabályi előírástól, ettől kezdve viszont igen. Ha a személyi szabadságot komoly alapjognak kell tekinteni, - mint írtam nagyon is – akkor a lehető legszűkebbre kell szabni ennek korlátozási lehetőségét. Vannak mostmár olyan technikai eszközök, - pl. nyomkövetők stb - amelyekkel elérhető, hogy folyamatosan ellenőrizhessék az ilyen személyeket és csak a legvégső esetben kelljen bezárni. (A bezárás a legdrágább verzió, amit mi fizetünk.)

A másik súlyos ellentmondást egy másik alapjog okoz, csak azt lehet bűnösnek tekinteni, akit jogerősen elítéltek. A fogva tartott ekkor még messze van ettől, tehát nem tekinthető bűnösnek, így az egyéb alapjogai sem korlátozhatók. Saját ruhájában lehet, telefonálhat, ebédet rendelhet, nem vegyíthető az elítéltek közé stb. A jelenlegi helyzetben ez nem igazán működik, egy sor technikai feltétel sem áll rendelkezésre, de kellene, hogy legyen. Az előzetesben töltött időt hihetetlen hosszúra is engedi nyújtani a jelenlegi szabályozás, ami azért már durva, évekről beszélünk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem a hatóságnak, hanem nekünk készülne egy ilyen alkotmány és sajnos abból kell kiindulni, hogy ha rossz időben rossz helyen vagyunk, bárkiből lehet fogva tartott.

A másik alapvető fogva tartás a kényszer gyógykezeltek kérdése, hát itt aztán nagyon durva dolgokat tapasztaltam. Gondnokág alá helyezési perben rendeltek ki ügygondnoknak, betolták a papát a tárgyalásra, aki a bíró egyszerű kérdéseire – most hol van, minek jött ide, mi Magyarország fővárosa stb. – nem tudott válaszolni, alig tudott megszólalni, ebből látta a bíró, hogy nem képes magát képviselni, meghosszabbította a gondnokságot. A lánya mesélte ezt követően, hogy az apja nem ilyen, életvidám mindent tud, stb. Tárgyalás előtt egyszerűen leszedálták!!! Még durvább, szintén személyes ismerősöm, aki a Dunántúlon egy végrehatóval áll perben, aki jogellenesen lepusztította a vállalkozását, a vagyonát. 2020 decemberben váratlanul elfogtak és elmegyógyintézetbe vitték úgymond megfigyelésre!! Még az a szerencse, hogy a benti orvos lelkiismeretes volt megkérdezte tőle, hogy mit keres bent, amikor semmi baja sincs és kirakta. Vagy egy másik ügyfelem úgy került az elmegyógyintézetbe, hogy megkérték kísérjen el valakit oda, de Őt fogták bent, megtévesztéssel vitték be.

(Nem tudom átment-e, hogy a jelenlegi Alaptörvény rendszerében nem vagytok biztonságban! És én sem!!) Arról nem is beszélve, hogy a Szovjetunióban a rendszerrel egyet nem értőket gyárilag ide vitték, mondván az ilyen emberek nem normálisak.

Sajnos azt is tapasztaltam saját praxisomban, hogy a szabadság elvonással járó gyógykezeltetést sokszor a rokonok kérik, gondnokság alá helyezési szándékkal, hogy hozzáférjenek a vagyonhoz, vagy megszabaduljanak a családtagtól és valamilyen intézménybe tudják dugni. Erre az esetre állítottam be olyan jogvédő szervezetet, amelyek ezekkel a visszaélésekkel foglalkoznak, és kellő ismerettel rendelkeznek a hatalom és az intézetek technikáiról.

Az tény, ha valakit bevisznek ilyen intézménybe, általában nem ússza meg „kezelés nélkül”, és annak eredményeképpen valóban beszámíthatatlannak fognak tűnni. Ennek megakadályozására kell kötelezővé tenni beavatkozás előtt a konkrét hozzájárulás megkövetelését, amikor bizonyítani kell a kezelésre okot adó állapotot, a kezelés szükségességét, és annak módját, időtartamát és az elérendő célt. Ha mindezt írásban rögzítésre kerül, az aláíró orvos azért már felel, akár a hivatástól való eltiltással is, továbbá az által, hogy a főszabályként megengedett külső szakmai felülvizsgálat lehetősége fennáll, ez vélhetően tisztességes szakmai protokoll betartására kényszeríti mind a hatóságot, mind a kezelő orvost. (legalábbis remélem)

Szóval komolyan kell venni a hatalom korlátozását, mert önjáró, saját érdekei vannak, amelyek nem állnak összhangban ami érdekinkkel. Alattvalóként tekintenek ránk. Na ezt a szemléletet szeretném megváltoztatni egy nekünk készült alkotmánnyal.

7. § – A magán- és a családi élet, jó hírnév tiszteletben tartása

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
7. Cikk – A magán- és a családi élet tiszteletben tartása

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.

VI. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.
(2) Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát.

  1. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.
  2. Mindenkit megillet a jó hírnévhez való jog.
  3. Internetes portálokon, vagy más, elektronikus hírközlési felületeken személyhez köthető állítások valóságtartalmáért, a jó hírnév sérelmét jelentő tartalomért az állításokat feltöltő személy köteles felelősséget vállalni. Sérelemdíj iránti igény érvényesítésére irányuló eljárásban a per tárgyát képező elektronikus felületet kezelő szervezet köteles feltétel nélkül kiadni a vitatott tartalmat feltöltő személy konkrét adatait. Amennyiben az elektronikus felület kezelője a tartalmat feltöltő személy adatait nem adja ki, vagy a kiadott adatok alapján konkrét személyt nem lehet beazonosítani, a sérelemdíjat az elektronikus felületet kezelő köteles megfizetni.
  4. A sérelemdíj megfizetésére kötelező jogerős ítéletet teljes terjedelmében azonos körülmények között és azonos közlési formában, felületen köteles megjeleníteni a károkozó, ill. amennyiben elektronikus felületen megjelenített információ alapján kell sérelemdíjat fizetni a felület kezelője, az ítélet közzétételének kezdeményezését követő 8 napon belül.
  5. A magán- és a családi élet jó hírnév tiszteletben tartása alapjog sérelme esetén a sértettet ezen alapjog minden egyes sérelme esetén a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 10 szeres összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.

Ha megnézitek, a jó hírnévhez való jog nem szerepel EU-s alapjogként, viszont a Ptk-ba személyiségi jogként beépítették, továbbá szerintem is alapjog, méghozzá nagyon fontos alapjog. Azt gondolom, hogy ennek az az oka, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásának alapjogához tartozónak gondolják.

A családi élet tiszteletben tartása, ha nem korlátozható alapjog, akkor milyen alapon korlátozzák az un. szivárvány családokat, vagy akár az egynemű családok létesítését???? Lehet látni, hogy mennyit ér a jelenlegi Alaptörvényben deklarált jog. Viszont ha sérelemdíj lenne kapcsolva hozzá, könnyen meg lehetne gazdagodni belőle ilyen hatalomgyakorlás mellett.

Az Alaptörvény második mondatában nyilván felismeritek a védett személyek lakótérségéből történő kitiltást lehetővé tevő módosítást. Ez a mondat annyira egyoldalú és annyira nem illik ide, hogy azt teljes egészében mellőzöm. A fejezet utolsó „Címe” viszont kifejezetten az alapjogok ütközésével foglalkozik, így ezt a kérdést egyébként is ott kellene tárgyalni.

Az utolsó mondat ennek a jognak a védelméről szól, de nincs benne semmilyen jog, így azt kihagytam, ez is egy lózung.

Ami viszont egyre súlyosabb probléma a netes felületeken történő mocskolódás, alapesetben egy kocsmai összeszólalkozás szintjén van, de egyre inkább konkrét személyek célirányos lejáratásának eszközévé kezd válni. Ha a hatalom karaktergyilkosságot akar elkövetni, beveti a fizetett troll hadseregét, akik látszólag egymástól függetlenül, mindenféle álnév alatt hordanak össze valósnak feltüntetett mindenféle valótlanságot, és pontosan tudják, hogy előbb utóbb elhiszik azok, akik ismerik az illetőt. Ez az Orosz technológia, nagyon kegyetlen lelki, pszichikai hátrány okozására képes. Erre kell felkészülnünk a jelenben, de a jövőben még inkább.

Arra kell kényszeríteni a felületek kezelőit, hogy csak olyan személyeket engedjenek regisztrálni, és a felületet használni, akik létezéséről és valós adataikról meggyőződtek. A jogsértés típusához képest viszonylag magas sérelemdíj összeg is azt a célt szolgálja, hogy inkább megelőzze az ilyen bejegyzéseket, de még inkább az ítéletek kötelező közzététele, mert ha sok ilyen jelenik meg a felületen, ráadásul konkrét összegekkel, annak mindenképpen hatása lesz a tartalmak tisztességességére. Fizetőnek mindenképpen lennie kell, végső esetben a felület kezelője. Ez a rendszer működik a közlekedési szabálysértéseknél, pl. gyorshajtásnál, ha a kocsi tulajdonosa nem mondja meg ki vezetett, a gyorshajtásért neki kell végső soron fizetnie. Tehát egy „ismerős” rendszerről van szó ennél az alapjognál.

8. § – A személyes adatok védelme, azokkal való rendelkezés joga

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
8. Cikk – A szabadsághoz és biztonsághoz való jog

(1) Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.
(2) Az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni.
(3) E szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie.

VI. cikk

(3) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.
(4) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.

  1. Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.
  2. Az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni, vagy azok nyilvántartásának megszüntetését kérni.
  3. Mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez, mely jog nem korlátozható. Közérdekű adatnak minősül minden olyan adat, amely az állam vagy szervei, vagy az állam részvételével működő szervezetekkel, befektetésekkel, közpénzek felhasználásával, a törvényhozó szervezet tagjainak, végrehajtó hatalom vezetőinek – államtitkárokkal bezárólag – egészségi állapotával, vezetői képességeivel kapcsolatosak.
  4. Közérdekű adat kiadását államtitoknak minősült adatok esetén lehetséges megtagadni. Államtitokká nem minősíthető az állam működésével kapcsolatos, az állam teljes vagy részbeni finanszírozásával megvalósuló beruházás, befektetés, az állam által folyósított támogatásokkal, az állam részvételével, közpénz felhasználásával működő szervezetekkel kapcsolatos információk. Államtitokká nyilvánításra kivételesen kerülhet sor, kizárólag honvédelmi okokból. A kiadni megtagadott közérdekű adatok honvédelmi vonatkozását a közérdekű adat birtokosa igazolni köteles. A kiadni megtagadott államtitoknak minősülő adatok államtitok jellege megszűnik, amennyiben bármilyen forrásból az adat vagy annak egy része nyilvánossá válik, kiszivárog.
  5. Közérdekű adatot annak igénylésétől számított 8 napon belül köteles a közérdekű adat birtokosa hiteles és teljes tartalommal kiadni.
  6. Személyes adataival mindenki maga jogosult kizárólagosan rendelkezni. Személyes adatokat az Állam és minden egyéb szerve kizárólag működése körében és érdekében jogosult megszerezni és felhasználni, semmilyen jogcímen nem jogosult azt harmadik személy rendelkezésére bocsátani, vagy egyéb módon lehetővé tenni annak megszerzését.
  7. Az állam vagy bármely szerve minden egyes személyes adatfelhasználást külön köteles dokumentálni és a felhasználást követően 15 napon belül az érintettet kötelező tájékoztatni a személyes adatai felhasználásáról, és a felhasználást követően további felhasználás kizárására tett intézkedésekről.
  8. Bármely más személy, szerv, szervezet, alapítvány, társaság személyes adatot megszerezni, birtokolni, kezelni, rendelkezni kizárólag a személyes adat tulajdonosától kapott írásbeli hozzájárulással jogosult és csak a feljogosításban meghatározott keretek között. Személyes adatot kereskedelmi, politikai, ill. bármely egyéb célra, csak az érintett személy kifejezett hozzájárulásával lehet felhasználni. Nem lehet kifejezett hozzájárulásnak tekinteni az interneten keresztül egyszerű kipipálással, vagy egyéb hasonló egyszerűsített módszerrel megszerzett hozzájárulást. Szintén nem tekinthető kifejezettnek az a hozzájárulás sem, amelyet valamely egyéb termék megvásárlásához, megismeréséhez kapcsoltan szereznek meg – árukapcsolás tilalma.
  9. A személyes adatok védelme, azokkal való rendelkezés joga alapjog sérelme esetén a sértettet ezen alapjog minden egyes sérelme esetén a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 1 szeres összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.

Hát igen, szerintem eljutottunk a 21. század alapjogához. Ez a jog legalább annyira fontos és még inkább az lesz, mint a szabadsághoz való jog. Amikor személyes adatok alapján fizetünk, szerzünk és gyakorlunk jogokat azt gondolom, hogy a teljes életünk a szermélyes adataink köré kezd épülni és ez a szabályozás még nem ért a végére, jelenleg még beláthatatlan lesz a befolyása. A telefonunkból már most meg lehet mondani, hogy hol vagyunk, kivel találkozunk, akár azt is, hogy miről beszélünk, milyenek a vásárlási szokásaink stb. stb. Szóval hihetetlen fontos alapjogról beszélünk, amit két sorral nem lehet elintézni.

Mivel a közérdekű adatokat is ide soroljuk, ez még fontosabbá teszi ezt az alapjogot. (Lehet, hogy célszerű lenne önállóan kezelni?)

A koncepcióm lényege az, hogy a saját adataim felett korlátozás nélküli rendelkezési jog illet meg, és aki azt tudtom nélkül felhasználja, ha arra jogosult volt, arról köteles legyen tájékoztatást adni, aki jogosulatlanul teszi mindezt, annak pedig fizetnie kelljen érte.

Nekem nagyon nem tetszik az a netes gyakorlat, hogy simán kipipálgatással megszerezhetnek minden fontosnak ítélet adatot. Az „tetszik” a legjobban, hogy az adatvédelmi szabályzatot is el kell fogadni szintén kipipálással, amely egyébkén olyan apró betűs és olyan hosszú, amelyet valójában senki sem akar elolvasni, csak kipipál. Ezt a gyakorlatot kellene felszámolni, ha valaki valamilyen konkrét céllal személyes adatot akar megszerezni, azt csak tőlünk legyen jogosult megkapni. Az sem elfogadható, hogy pl. választások előtt adatot vásárolhatnak az egyes pártok anélkül, hogy a személyes adat tulajdonosa a konkrét személy arról tudna. Csak azt veszi észre, hogy választási szöveggel kezdik bombázni.

Nem győzőm letakarítani a kereskedelmi tartalmú e-maileket a levelező rendszeremről, pedig csak éppen kerestem valamit a telefonomon, vagy a neten és ezt követően már ezekben a tárgyakban öntik rám a kereskedelmi ajánlatokat. Ezt nem kellene engedni.

A szermélyes adat megszerzését és birtoklását illetően egy percre se kerülhessen ki a tulajdonostól annak ellenőrzési felhasználási, azzal való rendelkezés joga. Ezt célozza meg az „Én Alkotmányom” koncepciója.

A másik hasonlóan fontos szabályozási kérdés, mint alapjog a közérdekű adatokhoz való hozzáférés kérdése, mivel azok szorosan összefüggenek az általunk fizetett adó felhasználásával, amire pedig rálátásunknak kell lenni. A végrehajtó hatalom – kormány – ahol lehet, nem adja ki a számra érzékeny adatokat. Van belőlük bőven. Ez is az önjáróvá vált hatalom megnyilvánulása, vissza kell vágni.

Bármilyen adat, ami az állam működésével függ össze közérdekű, ebből indultam ki. Lehet, hogy van más terület is, de jelenleg csak a honvédelem hatékonyságának működéséhez szükséges kivételes adatokra tartalmaz lehetőséget a koncepció az államtitokká minősítésre, amely kiszivárogtatással meg is szűnik.

Talán a leglényegesebb újítása a koncepciómnak, hogy a törvényhozás tagjainak, végrehajtás vezetőinek egyébként abszolút magánadatának számító egészégi állapotát is közérdekű adatnak nyilvánítottam. Félig vagy teljesen hülye, pszichopata, komplexusos emberek ne vezessék az országot. Mende-mondák terjengenek most is olyan vezetőről, aki külföldre jár gyógykezelésre. Nem tudom van-e ennek valóságalapja, de ha igen akkor nagy gáz van. Aki ezt nem vállalja, hivatalt sem vállalhat. Majd az államszervezet tárgyalásánál látjátok, hogy évi rendszeres felülvizsgálatra lesznek nálam kötelesek ezek a személyek, és azok eredménye is nyilvános lesz.

9. § – A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
9. Cikk – A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog

A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint biztosítani kell.

L. cikk

(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.
(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.
(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.

  1. Mindenkinek joga van a házasságkötéshez és a családalapításhoz.
  2. Nem lehet különbséget tenni a házassági, ill. az élettársi viszonyon alapuló családok között.
  3. Nem korlátozható a házassággal és a családdal kapcsolatos jogok gyakorlása a család tagjainak nemi identitása alapján.
  4. A házasságkötéshez és a családalapításhoz való alapjog sérelme esetén a sértettet ezen alapjog minden egyes sérelme esetén a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 5-szörös összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.

Alapvetően lehetetlen tiltani pl. az azonos neműek családalapítását, ez ugyanis nem politikai akarat kérdése, hanem az alapjogok összefüggéséből adódó következményi jog. Ha ezt a jogot korlátozni akarják, mindez azt jelenti, hogy több egyéb alapjogot is korlátozni kell, pl. a törvény előtti egyenlőség, vagy pl. a testtel való rendelkezés alapjogát.

Remélem érthető az „Én Alkotmányom” szisztémája, amelyben az alapjogok képezik a rendszer alapelemeit és azokból lehet felépíteni a teljes rendszert, azzal, hogy mindegyik összefügg a másikkal. Az egyikből le lehet vezetni a másikat és a rendszer sérelme nélkül nem lehet azt megbontani. Én a magam részéről ezt a kérdést a szabad vallásgyakorlás jogával azonosítom a jog szempontjából, az is személyes jog. Nem hiszem, hogy értelme volna szembe menni a realitással, azt inkább kezelni kell megtanulni.

10. § – A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
10. Cikk – A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság

(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.
(2) A katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint el kell ismerni.

VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
(2) Az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre.
(3) Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak.
(4) Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. Az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Az együttműködésben részt vevő vallási közösségek bevett egyházként működnek. A bevett egyházaknak a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel az állam sajátos jogosultságokat biztosít.
(5) A vallási közösségekre vonatkozó közös szabályokat, valamint az együttműködés feltételeit, a bevett egyházakat és a rájuk vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

  1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret, és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.
  2. Nem ismerhető el vallásnak az olyan hit, amely a más vallásúak üldözését elismeri és támogatja, erőszak kultuszát ápolja, más vallásúakkal, meggyőződésűekkel szembeni toleranciát tagadja. A hit megítélését a más vallásúakkal, meggyőződésűekkel szembeni tolerancia szempontjából a világ más országaiban az azonos hitet valló emberek megnyilvánulásai alapján kell megítélni.
  3. Nem tölthet be vezető tisztséget a törvényhozás és a végrehajtás szervezeti rendszerében az olyan ideológia alapján működő szervezet, vagy személy, amelynek, ill. akinek a célja az Alkotmányban rögzített alapjogok érvényesítésének korlátozása, vagy azok bármilyen módon történő szűkítése.
  4. Fegyveres katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jog megilleti azt a személyt, akinek vallása, meggyőződése tiltja a fegyverhasználatot.
  5. A gondolat-, a lelkiismeret és a vallásszabadsághoz való alapjog sérelme esetén a sértettet ezen alapjog minden egyes sérelme esetén a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 1 szeres összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.

Eljutottunk az alkotmányozás rákfenéjéhez, az ideológiákhoz. A koncepcióm célja a nem ideológia, hanem értékközösség alapú Alkotmány létrehozása. Az ideológiák valamilyen igazságnak kikiáltott elv szerint működnek, amelyek igazságtartalma nem igazolható, ehhez kell a hit.

A vallást és meggyőződést magánügynek tekintem addig, amíg nem diszkriminál és nem korlátoz.

A preambulumban rögzítettem a nyugati keresztény értékközösséghez való tartozást, így ez az értékközösség a meghatározó.

A vallásoknak jogai vannak, ezért ha valamelyik vallás alaphite diszkriminálást hirdet, annak vallásként történő elismerését és az ahhoz kapcsolódó jogok biztosítását ki kell zárni.

Korábban a náci, kommunista, neonáci, sátánista stb. ideológiák képviselték a kirekesztést, diszkriminációt, jelenleg a muszlim hívők vallásháborúja, keresztényüldözése csatlakozott ezekhez. Nem gondolnám, hogy az Őseink Nikáplytól Zentáig terjedő törökháborúkban meghozott áldozatait figyelmen kívül lehetne hagyni és mintegy ötödik hadoszlopként meg kellene engedni ennek a hitnek a vallássá válását nálunk. Ebben azért zömmel egyetértenek az emberek.

Ennél sokkal „érdekesebb”, jelenkori probléma a báránybőrbe bújt farkas kérdése. Valaki az alapjogok bajnokaként jelenik meg és a tevékenysége valójában azok korlátozására irányul. Ha valaki ezt az ideológiát felvállalja, eleve kizárja magát a politikai vezető szerepből, de ha a tényleges tevékenysége az alapjogok korlátozását eredményezi, annak az alkotmányos legitimációja szűnik meg, távoznia kell. (kellene)

A fegyvertelen katonát sokan láttuk, és mivel megtörtént sztorit dolgozott fel, valóságos probléma a vallási okokból történő fegyvermegtagadás. Az alkotmánykoncepcióm alapján is hivatásos katonaság van, az menjen annak aki vállalja a kockázatot is. Viszont egy honvédelmi szükséghelyzetben mindenkire szükség lehet, ilyen helyzetben a közös értékeink védelmét mindenki köteles ellátni, az ilyen személyek fegyver nélküli feladatok formájában.

11. § – A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
11. Cikk – A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.
(2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.

IX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(3) A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető.
(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.
(6) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

  1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, a sajtószabadságot, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna.
  2. Egyetlen személy, ill. egyetlen szervezet sem kerülhet olyan helyzetbe, amelyben a véleménynyilvánítás jogi, szervezeti, technikai, gazdasági feltételeit oly módon legyen jogosult alakítani, hogy annak eredményeképpen a plurális, tisztességes információáramlás csökkenjen. Ezen alapjog szűkítését jelenti a vélemény kinyilvánítására alkalmas közzétételi formák, hordozó felületek, eszközök működésének ellehetetlenítése, korlátok közé szorítása, tulajdoni koncentrálása, vagy bármilyen egyéb módon történő véleményaránytalanság megjelenését eredményező beavatkozás.
  3. A plurális információáramlás biztosítása érdekében minden parlamenti párt alapjoga egy országos lefedettséggel rendelkező földfelszíni szórású televízió és rádiócsatorna működtetése, országos napilap kiadása, internetes megjelenése semmilyen okból sem korlátozható. Biztosítani kell, hogy minden megyében működhessen legalább egy db földfelszíni sugárzású, kormánytól, pártoktól, politikai vezetőktől független rádióadó.
  4. Amennyiben politikai hírközlés is megjelenik bármely televízión, rádióban, hírlapban, ill. internetes hírportálon köteles minden politikai jellegű hírközlését megelőzően ugyanazon felületen és a politikai hírközléshez kapcsolódva közölni, hogy az érintett politikai hírközlés milyen politikai párthoz kapcsolódik, vagy jelezni kell, hogy a politikai hírközlés pártsemleges, ill. független.
  5. A politikailag elkötelezett hírközlő műsorok kötelesek a plurális hírközlésre, azonos súllyal és arányban ismertetni a témához kapcsolódó álláspontokat, valamint a politikai megítéléstől független véleményeket is.
  6. A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága alapjog sérelme esetén annak a sértettnek, akinek a véleménynyilvánítási szabadsága megsértésre került, ezen alapjog minden egyes sérelme esetén a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 1 szeres összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén. Amennyiben bármely, politikailag el nem kötelezett hírközlő csatorna megsérti a plurális hírközlés kötelezettségét, az érintett hírközlő csatornával szemben bármely magánszemély sértettnek tekintendő és bárkinek a keresete alapján az érintett hírközlő csatorna a plurális hírközlési kötelezettség megsértésekor fennálló minimálbér 50 szeres összegét köteles megfizetni sérelemdíj jogcímén. A megítélt sérelemdíj 30%-a a perindítót illeti meg költségtérítésként, az összeg 70%-át a sajtószabadság védelmével foglalkozó párttól, kormánytól és törvényhozástól független civil jogvédő szervezetek között kell felosztani a bíróság döntése szerint sérelemdíj jogcímén.

Előre bocsátom, hogy egy külön fejezetet fogok szentelni a médiának, mivel a jelenlegi világban gyakorlatilag önálló hatalmi ágként létezik, hatalmas tömegek befolyásolására képes, melyre rajta kívül gyakorlatilag senki. Ezt a befolyásolási súlyt kell szabályozni a struktúrák szintjén is.

A fenti rendelkezések kizárólag alapelvi, alapjogi elemek, amelyből látható a szabályozási koncepció.

A lényeg, hogy ne lehessen a plurális, mind a hírközléshez, mind a hír befogadáshoz való hozzáférést korlátozni. Ennek vagyunk jelenleg a tanúi.

Ha valaki tudja ugyan mondja már meg, miért nincs jelenleg politikai kötődést felvállaló tv, rádió, internetes hírportál? Ott ül az ellenzék a parlamentben és csak ott hallatja a hangját. Nekem úgy tűnik, hogy együttműködő díszei csak a hatalomnak. Előbb kinyírták az origót, aztán ezt sorsot szánták az indexnek, bár még ez nem érezhető rajta, és akik nyíltan bevállalták a sajtószabadság elveit, átmentek a telexhez. Minden elismerésem az övék a jelenlegi helyzetben.

Az internet egyébként is megölte volna a nyomtatott sajtót, de annak hírközlése plurális szempontból szintén meghalt. Rádiókról meg ne is beszéljünk, a jó kis megyei rádiókat mind felvásárolták, ellehetetlenül az objektív és plurális információáramlás helyi szinten is. Ez egy olyan megtapasztalt állapot, amelynek felszámolását kell elérjük egy korrekt alkotmányos szabályozással.

Minden parlamenti pártot illessen meg egy országos média miden fajtája. Ezeknek nyíltan vállalniuk kell az egyoldalúságot, a politikai kötődést, amivel nincs is baj, max. ha nem tetszik, nem foglalkozok vele, de legalább tudom, melyik csapatban focizik. Amelyik csatorna viszont függetlennek vallja magát, annak is kell lennie, ne lehessen olyan helyzet, hogy egy függetlennek mondott hírforrás párthoz kötődő agymosást végezzen. Mindig lesz egy ember, aki pert indít, ha másért nem is, mint pénzszerzési céllal, ezért vélhetően hamar ki lehet takarítani az ilyen álcázott platformokat a tisztességes hírközlés rendszeréből.

12. § – A gyülekezés és az egyesülés szabadsága

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
12. Cikk – A gyülekezés és az egyesülés szabadsága

(1) Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez, ami magában foglalja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy érdekei védelmére szakszervezetet alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon.
(2) Az uniós szintű politikai pártok hozzájárulnak az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.

VIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.
(2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.
(3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
(4) A pártok működésének és gazdálkodásának részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.
(5) Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.

  1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez, ami magában foglalja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy érdekei védelmére politikai pártot, szakszervezetet, vagy egyéb érdekvédelmi szervezetet alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon.
  2. A gyülekezési szabadság gyakorlása nem korlátozható előzetes, vagy utólagos engedélykérelemmel, területi korlátozással, a gyülekezéssel kapcsolatos információ korlátozásával, vagy bármely egyéb módon, amely ellehetetleníti vagy korlátozza a gyülekezési jog gyakorlásával elérni kívánt békés cél megvalósítását.
  3. A békés célú gyülekezéssel szemben nem lehet fellépni olyan eszközökkel, amely az élethez való, a személyi sérthetetlenséghez való, a személyi szabadsághoz való alapjog sérelmét eredményezheti.
  4. A békés célú gyülekezést hatósági eszközökkel meg kell védeni azoktól, akik a békés célú gyülekezést fenyegetik.
  5. Amennyiben a békés célú gyülekezéssel szembeni hatósági fellépés során a 3. pontban megjelölt alapjogok ténylegesen is sérülnek, akár azért is, mert a 4. pontban megjelölt hatósági kötelezettséget elmulasztották mind az elkövetőket, mind a hatósági egység vezetőjét büntető jogi felelősség terheli. A hatóság nevében jelenlévőket társtetteseknek kell tekinteni.
  6. A gyülekezés és az egyesülés szabadsága alapjog sérelme esetén a sértetteket a gyülekezési és az egyesülés szabadsága jog megsértésekor fennálló minimálbér 10 szeres összege illeti meg. Azok a sértettek, akinek a 3. pontban megjelölt alapjogai közül bármelyik alapjoga sérült, a megsértett alapjoghoz rendelt sérelemdíjra is jogosultak sérelemdíj jogcímén.

Ismét egy korlátozott alapjoggal állunk szemben. Az előzetes bejelentés, a rendőrségi engedélyezés, a területi korlátozás gyakorlatilag kiherélte ezt az alapjogot. Mint látható az Alaptörvényből, egy alacsonyabb rendű jogalkotásra bízta a részletek meghatározását, amely aztán le is korlátozta az alkotmányos alapjogot anélkül, hogy az Alaptörvényben erre felhatalmazást kaptak volna. Ebből is látszik, hogy az Alaptörvény semmirevaló, nem annak van valós ereje.

Felhívom a figyelmeteket a 3. pontra. Ebben látható, hogyan épülnek egymásra az egyes alapjogok.

Ha meglövik, gumibotozzák a részt vevőt, megsértik a személyes sérthetetlenséghez való jogát. Ha le is tartóztatják, akkor a szabadsághoz való joga fog sérülni, ha feloszlatják a békés gyülekezést, az is önálló alapjogi jogsérelem. A lényeg az, hogy az egyes alapjogok hálózatot képeznek, azok átfogják az emberi életet és ezek az egymással összefüggő alapjogok együttesen kell, hogy védelmet nyújtsanak a hatósági önkénnyel szemben.

13. § – Az oktatáshoz való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
14. Cikk – Az oktatáshoz való jog

(1) Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez.
(2) Ez a jog magában foglalja a kötelező oktatásban való ingyenes részvétel lehetőségét.
(3) Az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel összhangban.

XIII. cikk

(1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.
(2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
(3) Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.

  1. Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez, valamint ahhoz, hogy ezek segítségével piacképes képzettséget szerezzen.
  2. Ez a jog magában foglalja a kötelező oktatásban való ingyenes részvétel lehetőségét, mely jog alapján minden magyar állampolgárt megillet egy felsőfokú végzettség eléréséhez szükséges oktatási lehetőség, mely jog érvényesítését kizárólag azonos elvek és feltételek mellett meghatározott beiskolázási, teljesítményelvárási követelmények elérésétől lehet függővé tenni.
  3. Az oktatáshoz való hozzáférésben, az oktatás minőségében nem lehet különbséget tenni. A hátrányos helyzetű fiatalok esélyegyenlőségének megteremtése érdekében pozitív diszkriminációt lehet alkalmazni.
  4. Ez az alapjog magában foglalja az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok gyakorlását.
  5. Az oktatáshoz való alapjog sérelme esetén a sértetteket oktatáshoz való alapjog megsértésekor sérelmenként a fennálló minimálbér 10 szeres összege illeti meg sérelemdíj jogcímén.

A jelenlegi helyzetet nézve, nekem az meglátásom, hogy semmilyen koncepció nincs az oktatásban, nem lehet tudni, hogy mi az oktatás célja. Annyit azért kötelezőnek kellene előírni az oktatást illetően, hogy ne legyen öncélú, használható, piacképes tudást adjon. Ez azért már szabna egy irányt és egy szintelvárást. Ez még nem ugyan nem koncepció, de ha az lesz, akkor annak meg lesz szabva egy kötelező elvárás. Az egyik többlet alapjognál próbálok majd egy koncepciót is megfogalmazni.

Aztán itt van még a szegregált oktatás problémája, holott pont az oktatásnak lenne az a feladata, hogy esélyegyenlőséget biztosítson, minden gyereknek előítélettől mentesen azonos feltétellel. Az egyenlőségi alapelvet pozitív irányban el lehet téríteni, ha annak az eredménye az lesz, hogy az oktatáshoz való hozzáférésben kialakul az esélyegyenlőség.

Elég ostoba az ettől eltérő hozzáállás, mivel az állam adóbevételének forrása helyett a hátrányban tartással a kiadási oldalhoz termel igényt.

Az Alaptörvény utolsó passzusa feltételhez kötött felsőfokú oktatás gyárilag ellentétben áll az oktatáshoz való szabad hozzáférés jogával, és mint ilyen kontra produktív, kihagyom. Létezik ösztöndíj rendszer, vagy diákhitel, azok pénzügyi jellegűek, nincs közük az oktatás jogához.  Tele van az Alaptörvény ilyen belső ellentmondásokkal, látszik, hogy egy gyorsan összedobott anyag.

Az is megmutatja mennyit ér ez az Alaptörvény, ahogy kicsinálták a CEU-t, ami teljesen ellentétes az EU alapjoggal, - de még az Alaptörvény deklarációival is - holott a csatlakozással a szabad iskola alapítás jogának biztosítását is vállaltuk. Nyilván nem véletlenül maradt ki az Alaptörvényből az oktatási intézmények alapításához való jog. A hatalom magának akarja fenntartani ezt a jogot, holott az EU szerint ez viszont egy mindenkit megillető alapjog. Vajon ki vesztett ezzel???

14. § – A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz, vállalkozás szabadságához való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
15. Cikk – A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog

(1) Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához.
(2) Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga.
(3) Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg.

16. Cikk – A vállalkozás szabadsága

A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.

XII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.
(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.

  1. Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához, melynek korlátozása kizárólag jogerős bírósági ítélet alapján lehetséges.
  2. Mindenkit megillet a vállalkozásalapításnak, megkülönböztetés nélküli működtetésének alapjoga.
  3. A kezdő vállalkozásokat jogi formájától függetlenül egységesen megilleti a pozitív diszkrimináció joga, adózási, támogatási, adminisztrációs vonatkozásban.
  4. A vállalkozásokat nem lehet kötelezni arra, hogy ellenérték nélkül végezzenek olyan nyilvántartási, bejelentési, adatszolgáltatási tevékenységet, amely az állam bármely szervének a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásához szükségesek.
  5. Az állam, ill. egyetlen szerve sem állapíthat meg, a vállalkozások alaptevékenysége végzésének időbeli, tartalmi, pénzügyi, személyi körülményeit csökkentő, vagy azt eredményező bürokratikus eljárási és anyagi szabályokat.
  6. A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz, vállalkozás szabadságához való alapjog, ill. vállalkozás szabadsága alapjoga sérelme esetén a sértetteket sérelmenként a fennálló minimálbér 10 szeres összege illeti meg sérelemdíj jogcímén.

Az egyik ügyfelem – kétkezi munkás faiparban - nemrég jött vissza Angliából és kezdett itthon dolgozni, úgy, hogy az Angliában alapított cégét nem tudja működtetni. Azért keresett meg, mert a NAV megtámadta az elmaradt járulékokat követelve. Most szólt, hogy az angolok megkeresték, mivel látják, hogy a cége nem működik, és szeretnének segíteni neki 50.000 fontot adnának, hogy működtetni tudja. Az angolok tudják, hogy a madarat meg kell hizlalni ahhoz, hogy kopasztani lehessen. Úgy tűnik, hogy lehet ezt így is csinálni.

Azt hiszem, hogy alapvetően ezt a szemléletet kellene átvenni, alapjogként, ezt vállalja be a koncepcióm.

A másik jelentős panasz szinte minden ügyfelem esetében, az a mérhetetlen mennyiségű bürokratikus előírás, amelyet be kell tartani, ami a munkaidő jelentős részét elveszi. Ingyen kell egy csomó adatot szolgáltatni stb., ami olyan „málenkíj robot” jellegű társadalmi munkát ró a vállalkozásokra. Ezt is meg kell változtatni ha előre akarunk jutni.

15. § – A tulajdonhoz való jog

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
17. Cikk – A tulajdonhoz való jog

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.

(2) A szellemi tulajdon védelmet élvez.

XIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

  1. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen tulajdont szerezzen, azt birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. A szellemi tulajdonhoz való jog tulajdonjogi alapjogot, azonos védelem illeti meg a tulajdonjog védelmével.
  2. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez nyomós közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért a lehető legrövidebb időn belül fizetett, legalább az aktuális piaci ár kétszeres összegű kártalanítás mellett történik.
  3. A tulajdonhoz való alapjog, sérelme esetén a sértettet a fennálló minimálbér 100 szoros összege illeti meg sérelemdíj jogcímén.

A tulajdonhoz való jog a nyugati civilizációban magától értődő alapjog, ahogy jeleztem a személyi szabadság alapjogánál a két alapjog egymás mellett, egymást támogatva épült fel. Ha volt tulajdonod – pénzed – lehetett jogod is, ennyire egyszerű volt a korabeli világszemlélet.

Kelet Európában ez némileg másképpen alakult, és nemcsak azért, mert keletebbre vagyunk. Ez a rész folyamatos háborúkkal volt sújtva, előbb a tatárok, aztán törökök, utána a nyugati gyarmatosítási törekvések, majd a kommunista államosítás. stb. Egy ilyen bizonytalan világban a tulajdon is bizonytalan jog volt, - jelenleg is az - és máshogy is állunk hozzá. Azonnal kell minden, minél több, mert nem lehet tudni mit hoz a holnap. Ez az egyik oldalon, a másik oldalon pedig ha lehetőségem van szerezzek meg másoktól mindent amit lehet és mindegy hogyan. Ez a szemlélet semmit sem változott. Gondoljatok csak a magánnyugdíj pénztár sorsára, azóta pedig az orosz típusú „einstandolás” megy. Ha a „fiúk” kinéznek maguknak valamilyen jól menő vállalkozást tesznek rá egy ajánlatot. Ha el akarja adni, ha nem a tulajdonos. Ha nem jön létre az üzlet, akkor hogy-hogy nem megjelenik a NAV, vagy valamelyik más ellenőrzésre jogosult szervezet és annyi szabálytalanságot tárnak fel, hogy a tulajdonost előzetesbe is teszik. Az alapjogok ennyire védenek bennünket az Alaptörvény hatálya alatt!!! Ez az alapvető oka annak, hogy nem egyszerűen új választások kellenek, hanem egy teljesen új szemléletű és tatalmú Alkotmány, amelyik tényleg védi a tulajdont és a többi alapjogot és kellő visszatartó erővel rendelkezik. Ehhez kellenek a konkrétan meghatározott sérelemdíj összegek.

Az én koncepciómban a közérdekből történő elvonást – amely mindenhol megengedett – legalább kétszeres piaci értéket kell, hogy érjen. A jelenlegi joggyakorlatban az a gyakorlat, megnézik mi a piaci érték és azt fizetik meg. Mindenféle személyes értéket kell bizonyítani, hogy annál többet lehessen érte kapni. Ebből az elszámolásnál viszont hiányzik a kényszer miatti tulajdontól megfosztás, mint alapjogot sértő aktus, ezt az elemet is meg kelljen fizetni, mégpedig kétszeres piaci értéken.

A szellemi tulajdon egy elhanyagolt, mellékesen kezelt tulajdonforma, amelynek védelme semmiben sem különbözik a tulajdonjog védelmének állapotától, az is tele van visszaéléssel.

Ezt a tulajdonjoggal kapcsolatos bizonytalanságot alapvető érdekünk stabilizálni, de a jelenlegi szabályozás mellett esélyünk sincs erre.

A sérelemdíj mértéke is ehhez mérten került megállapításra.


x. § – A

EU alapjogok Alaptörvény szerinti alapjogok
x. Cikk –

(1) .

(2) .

(3) .

(4) .

(5) .

(6) .

(7) .

(8) .

(9) .

x. cikk

(1) .

(2) .

(3) .

(4) .

(5) .

(6) .

(7) .

(8) .

(9) .