II. Fejezet - Alapjogok, alapkötelezettségek, alapjogok ütközése

A nyitott felelősség problémával, a törvény előtti egyenlőség alapjognál

Mostmár tudjuk hogyan lehetne létrehozni az állam szerveinek teljes kihagyása mellett egy olyan Alkotmányt, amely alapvetően a mi –választópolgárok- érdekei szerint készül, így rátérhetünk az Alkotmány érdemi tartalmára. Az Alkotmány feltöltésének is kötött sorrendje kell, hogy legyen, annak első szabályozási területe azon alapjogok, amelyekre az Alkotmány további részei épülnek fel. Ennek első és legfontosabb tartalmi eleme az alapjogok rendszere, ez mozgatja az egész rendszert. Az alkotmányos vitorlásomban ez a tőkesúly, ez tartja egyenesben a hajót, ez nem engedi felborulni, ez ad szerkezetet a rendszernek, szóval nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a szerepét.

Az Alaptörvényben is vannak alapjogok, de azok csak említés szintjén vannak ott, semmilyen garancia nem védi azokat és folyamatosan megsérti a hatalom, anélkül, hogy ennek következménye lenne. Ezért gondolom, hogy sok mindenre nem való.

Ebben a témában a többi fejezettől eltérően az a technikám, hogy az EU tagságunkra és az EU-s egyezmények elődlegességére tekintettel – kötelező elemek - az egyes EU által szabályozott alapjogokon egyesével mennénk végig, mellé teszem az Alaptörvény szerinti alapjogokat és alattuk az „Én Alkotmányom” szerinti alapjogot írom le, amely jelentősen eltér sok esetben az eddigi megfogalmazásoktól.

Mint látni fogjátok maradtak lyukak az EU-s alapjogok és az Alaptörvény szerinti alapjogok között, hogy ezeknek mi lehet az oka, majd oda érve elmeditálunk rajta. Van több markáns különbség az Alaptörvény és az „Én Alkotmányom” között abban is, hogy az Alaptörvényben egy sor alapjogként deklarált elv valójában nem tartalmaz semmilyen alapjogot, vagy nincs megfogható tartalma, vagy csupán azt közli, hogy mire törekszik az Állam, aminek valójában semmi köze az alapjogokhoz.

Alapjog az lehet, amit érvényesíteni is lehet, - ki lehet verni az államból, vagy bárkiből, aki megsérti, de az, hogy mik a vágyai az államnak – már ha vannak - nem tartoznak ebbe a körbe, ezért kerülni fogom az ilyen jellegű megfogalmazásokat. Csak olyan alapjogokat fogok rögzíteni, amelyek valódi jogot tartalmaznak, amelyeket jogi eljárásban érvényesíteni, kikényszeríteni lehet. Az Alaptörvény erre alkalmatlan.

Egyetlen peres ügyemben sem jutott el egy bíróság sem az Alaptörvényig, nyilván feloldhatatlan ellentmondásokba ütköztek volna, ezért kerülik is rendesen az erre való hivatkozást, ami egyértelműen jelzi, hogy az egy „halott jog”.

Továbbá szintén ki fogok hagyni minden olyan alapjoghoz rendelt megjegyzést, hogy mely alapjogot milyen állami jogalkotással lehet tartalommal, korlátokkal stb. meghatározni. Ennek oka, hogy az Alkotmányban rögzített alapjogokat nem lehet alacsonyabb szintű jogszabályokkal manipulálni, mint ahogy az jelenleg történik, mivel egyrészt az lerontja az Alkotmány alapjogi jellegét, másrészt széles teret biztosít a joggal való visszaéléshez, mely okokat alapvető szándékom kiküszöbölni. Ezért keretjogszabály az Alaptörvény, pedig Alkotmány ne lehet keretjogszabály.

Az is lényeges különbség, hogy az összes alapjogot arányosítottan be is árazom alapvetően saját mérlegelésem szerint, amely nem biztos, hogy általánosan elfogadott arány, de azon lehet segíteni.

Az új Ptk 2014-ben bevezette a sérelemdíj intézményét és azt csak néhány - 7 db – összegyúrt alapjog sérelme esetén rendeli alkalmazni. (Az EU egyezményben 50 db alapjog van!!!) Az nem derül ki, hogy mért csak ennyinél, de ez álláspontom szerint a többi alapjog diszkriminációját, súlytalanítását is jelenti. (Nem tán az lehet az ok, hogy a többit nem is tekintik alapjognak? Na ilyen problémák vannak az Alaptörvénnyel. )

A PTK-ás sérelemdíj nagy újítása az, hogy csak magát a jogsértést kell igazolni, annak mértékét nem és ehhez rendeltek általában 500.000 Ft keretösszegű sérelemdíjat, amelyet mérlegelés alapján összegszerűsít a bíróság sérelemarányosan eddig az összeghatárig, ami valójában kiszámíthatatlan ítélkezést jelent, mely kiszámíthatatlanságot minden eljárásból száműz a koncepcióm. Az élet, testi épség esetén tudok 500.000 Ft feletti sérelemdíjról.

A bírósági rész tárgyalásánál látni fogjátok, hogy előre kiszámítható, prognosztizálható ítéletek hozatalát akarom elérni, és ezért ahol lehet, a szabályokat is úgy alakítom, hogy minél kisebb mérlegelési lehetőség maradjon. Ez okból rendelek konkrét összegeket az egyes alapjogok mellé súlyozottan, azzal, hogy ezeket az összegeket mérlegelés nélkül meg kell, hogy kapja a sértett, viszont, ha annál nagyobb a kára, akkor annak összegét már igazolni kell, ahogy ezt a Ptk is tartalmazza.

A másik jelentős eltérés az „Én Alkotmányomban”, hogy a sérelemdíj összeg alapjaként a mindenkori minimálbért alkalmazom, mert akkor nem kell módosítani a sérelemdíj alapösszegét évente, az követi a minimálbért, így automatikusan és folyamatosan értékarányos marad.

Ahogy az I. fejezetben már jeleztem olyan alkotmánykoncepciót kívánok létrehozni, amely élő jogként tud működni, mivel más feladata nem lehet egy Alkotmánynak. Ezekkel az összegekkel mindenképpen élő jog lesz belőle, hiszen folyamatosan használnia kell minden bíróságnak, de a választópolgárok is hamar megtanulnák minek mi az értéke.

Az EU Alapjogi Chartáját 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón. (A csatlakozási egyezmény aláírásával ennek maradéktalan beépítésére vállaltunk kötelezettséget, több lehet, kevesebb nem. ) Ennek a szövegét és felosztását fogjuk követni. E mellé rendelem táblázatosan az Alaptörvényben szabályozott alapjogokat, és alattuk található az „Én Alkotmányom” szerinti alapjog.

ELSŐ CÍM - Általános szabályok

1. § – Nevesített alapjogok egyetemlegessége

1. A nevesített alapjogok egységesen illetik meg az embert.
2. Az egy cselekménnyel megvalósított több alapjog sérelmét külön-külön kell értékelni és szankcionálni.

2. § – Sérelemdíj

1. Valamely alapjog megsértése esetén az elkövető sérelemdíjat köteles fizetni a sértettnek.
2. Az alapjoghoz kapcsoltan meghatározott sérelemdíj összege nem lehet mérlegelés tárgya.

3. § – Sérelemdíj mértéke

1. A sérelemdíj alapösszege a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér összegével azonos.
2. A sérelemdíj mértékét a sérelemdíj alapösszegéből és az egyes alapjogokhoz rendelt szorzószámokból kialakuló összeg képezi.

4. § – Sérelemdíj érvényesítése

1. A sérelemdíj érvényesítéséhez csak az alapjog sérelmét, az elkövető személyét valamint a kettő közötti okozati összefüggést kell bizonyítani.
2. Az elkövető cselekményének felróhatósága és a kár mértéke nem vizsgálható a sérelemdíj eljárás során.
3. A sérelemdíj megállapítása során a bíróság köteles rendelkezni annak közérdekű munkára, ill. szabadságvesztésre történő átváltás szabályairól.
4. A megítélt sérelemdíj a kötelezett jövedelmének 50%-ig terhelhető.
5. Az állam köteles olyan piaci alapú munkalehetőségeket teremteni és fenntartani, amelyek alapvetően önfenntartóak, ahol a sérelemdíj megfizetését elmulasztók munkájuk ellenértékéből törlesztik a sérelemdíj fizetési kötelezettségüket.
6. A sérelemdíj megfizetését elmulasztó elkövető munkavégzésre kötelezés alapján köteles a sérelemdíj fedezetét biztosítani, az állam által e célra létrehozott munkahelyek valamelyikében.

5. § – a Sérelemdíj és az egyéb károk érvényesítése

1. A sérelemdíjat meghaladó kár érvényesítése a Ptk-nak a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai szerint történik.
2. Mind a sérelemdíj iránti igényt, mind az azt meghaladó kártérítési igényt a rendes bíróságok egy eljárásban bírálják el a sérelemdíj, ill. a kártérítési összeg nagyságától függő hatáskörrel.

6. § – a Sérelemdíj iránti igény elévülése, öröklése

1. A sérelemdíj iránti igény a Ptk általános szabályai szerint évül el kivéve azokat az alapjogokat, amelyekben az elévüléssel kapcsolatosan ettől eltérő szabály került rögzítésre.
2. A sérelemdíj iránti igény örökölhető jog.

MÁSODIK CÍM – Egyes alapjogok

1. § – Az élethez való jog

EU alapjogok	Alaptörvény szerinti alapjogok
2. Cikk – Az élethez való jog (1) Minden embernek joga van az élethez. (2) Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.	II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

1. Minden embernek joga van az élethez.
2. Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.
3. Az élethez való jog sérelme akkor is megvalósul, ha a sértett azonnali orvosi beavatkozás nélkül életét vesztette volna.
4. Az élethez való jog sérelme esetén a sértettet vagy jogutódját a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 300 szoros összege illeti meg sérelemdíj jogcímén.
5. Ezen alapjog sérelemdíj igénye nem évül el.

Nyilván az élethez való jog a legelső és legfontosabb jog. Erre az alapjogra tekintettel törölték el a halálbüntetést, teljes joggal. Ezt az alapjogot változatlan formában veszem át én is, - mármint z EU verziót, mert az alaptörvényi egy kutyult verzió, aminek az üzenete az, hogy az élethez való jog annyira mégsem lényeges, hogy kapjon egy önálló alapjogot. Ebben az átvett rövid két sorban az alapjog egzaktan benne van. Csak a sérelemdíj mértékét teszem hozzá. Mivel ez a legfontosabb alapjog, ezért ez a legmagasabb összegű sérelemdíjjal védett is.

Miért 300 szoros minimálbér? Lehet, hogy meglepő, de ennek az egyetlen alapjognak egzaktan sikerült az értékét meghatározni. Tudom természetesen, hogy az emberi élet felbecsülhetetlen, de mégis kell valamilyen szisztéma arra, hogy lehet sérelmdíjasítani. Ezt a természetből vettem át, ezért írom, hogy biztos vagyok az értékében. A természetben minden organizmust két cél vezérel, saját létfenntartása és vérvonalának, az utódlás biztosítása. Ez utóbbi a számítás alapja a rendszeremben. Mivel emberként mindenki a legjobbat akarja saját gyermekének, ami azt jelenti, hogy legalább egy egyetemi végzettséget, ami ugyebár eltart vagy 25 évig, azaz 300 hónapig. Hát ezért.

Az összes többi alapjog sérelemdíja ebből az alapjoghoz rendelt sérelemdíjból került arányosítással meghatározásra, ami sajnos eléggé szubjektív.

Ezt az alapjogot döntően a jogutódok fogják érvényesíteni, bár nézetem szerint a sértettet is megilletheti, amennyiben, azonnali orvosi beavatkozás nélkül meghalt volna. Itt természetesen egy orvosi szakkérdés lesz a központi elem, és bekövetkezésének bizonyítása. Egyébként, ha nem éri el a ezt a szintet a sérelem, akkor nyilván nem lesz érvényesíthető ez az alapjog, hanem egy másik a személyi sérthetetlenséghez való jog.

Azoknál az alapjogoknál, amelyek az életet, a testi épséget, és a személyi szabadságot védik nem a Ptk szerinti 5 éves elévülési szabályt alkalmazom, hanem az elévülést kizártam. Ennek oka az, hogy az ilyen jellegű alapjog sérelem kihatása testi és mentális vonatkozásban is kiszámíthatatlan kifutású, továbbá nem biztos, hogy meglesz az elkövető.

Az Alaptörvényből viszont nem veszem át a magzati élet védelmére vonatkozó részt, több okból sem.

• Nem alapjogként jelenik meg, azt a magzat nem képes érvényesíteni. Ebből viszont az következik, hogy a magzati életre vonatkozó minden jogot egy harmadik személy képes csak gyakorolni, ami a jelenlegi joggyakorlatot tekintve a végrehajtó hatalom valamely szerve, pl. gyámhatóság. Azt pedig rögzítettem, hogy az állam nem kaphat olyan jogot, amely képes lenne lerontani akár egyetlen alapjogot is.

• Minden jogágban a különböző jogok a magzatot annak élve születésétől illetik meg, melyből következően alapjogokkal magzatként nem rendelkezhet, tehát nem való ide az alapjogok közé. Mindez azt is jelenti, hogy egy függő jogi helyzettel állunk szemben, amely bizonytalan helyzetet jelent, bizonytalan jogi helyzetre pedig nem szabad stabil jogokat alapítani.
• A legfontosabb oka annak, hogy ezt kihagyom az „ÉN Alkotmányomból” hogy van egy olyan alapjog is, amelyet valamilyen okból nem kodifikáltak, pedig azonos súlyú alapjog, mint az élethez való jog, az nálam a második alapjog. Ez a nem deklarált alapjog a „testtel való rendelkezés joga”. Ennek részletes kifejtésére a többlet alapjogoknál fogok sort keríteni, de már a megnevezésből is látszik, hogy az mindenképpen ellentétben áll a magzatra ruházott jogokkal.

2. § – Az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog

EU alapjogok	Alaptörvény szerinti alapjogok
1. Cikk – Az emberi méltóság Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.	II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Sem az emberi méltóság fogalma, sem annak védelmére vonatkozó jogot nem tudtam értelmezni, nem konkrét. Kinek és kitől kell védelmezni, de valójában mit is?

Ennek egy konkrét tartalommal rendelkező konkrét jognak kellene lennie, amit érvényesíteni lehet.

Ez a jog alapvetően viszonylagos, nem konkrét, és ha az valakinek az értelmezésétől függ, az nem alapjog.

Ennek az az oka, hogy az emberi méltóság fogalma kultúra és helyzetfüggő. Pl. tudok olyan menekültügyi eljárásról, amikor egy európai ország menekültügyi ügyintézője, - aki nő- próbálta felvenni egy muszlim menekült adatait, de az nem volt hajlandó közvetlenül kommunikálni az ügyintézővel, mert az nő volt, amit az ügyintéző mondott arra akkor válaszolt, ha egy férfi mondta el neki ugyanazt a kérdést. Az ügyintéző emberi méltósága nem sérült ezzel? Alacsonyabb rendűként kezelték. Vagy hogy hazai példát hozzak, tudok olyan dél koreai vállalatról, ahol ütlegelték a dolgozókat. Durva nem?

Ennek a problémának a megoldására két többlet alapjogot építek be az alapjogok közé, amely már kellően részletes lesz ahhoz, hogy megfelelő tartalmat adjon ennek a bizonytalan tartalmú jognak, ezért nincs konkrét tartalom ehhez rendelve. De erről majd a többlet jogok között.

3. § – A személyi sérthetetlenséghez való jog

EU alapjogok

Alaptörvény szerinti alapjogok

3. Cikk – A személyi sérthetetlenséghez való jog (1) Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez. (2) Az orvostudomány és a biológia területén különösen a következőket kell tiszteletben tartani: a) az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezése a törvényben megállapított eljárásoknak megfelelően, b) az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat tilalma, c) az emberi test és részei ekként történő, haszonszerzési célú felhasználásának tilalma, d) az emberi lények szaporítási célú klónozásának tilalma.

III. cikk (1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem. (2) Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. (3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.

1. Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez.
2. Az orvostudomány és a biológia területén az ember sérthetetlensége alapjogának sérelmét illetően a következőket kell tiszteletben tartani:
   a) az érintett személy jóhiszemű, tisztességes és mindenre kiterjedő tájékoztatáson alapuló szabad, önkéntes beleegyezése
   b) tilos az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat folytatása,
   c) tilos az emberi test és részeinek haszonszerzési célú felhasználása,
   d) tilos az emberi lényeket klónozni.
3. A személyi sérthetetlenséghez való jog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 200 szoros összege illeti meg amennyiben a beavatkozás maradandó fogyatékosságot okoz, 50 szeres összeg illeti meg, ha a beavatkozás nyolc napon túl gyógyuló sérelmet eredményez, ill. 10 szeres összeg illeti meg a nyolc napon belül gyógyuló beavatkozás esetén, sérelemdíj jogcímén.
4. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Az EU-s alapjogot alapul véve konkretizálni próbáltam azt, mivel az eredeti megfogalmazásból nem derült ki, hogy ha sérthetetlen az ember, akkor mihez kell a hozzájárulása. A tájékoztatási kötelezettséget viszont nyomatékosítottam, mert az eredeti szövegbe sok minden belefér, akár a hibás tájékoztatás is, tehát félrevezetésen alapuló beleegyezés.

Ennél az alapjognál kimondva kimondatlanul megjelenik a második legfontosabb de kodifikálatlan alapjog a testtel való rendelkezés alapjoga, mivel csak ehhez az alapjoghoz képest kap értelmet ez a sérthetetlenségi alapjog.

A klónozás jelenleg még sci-fi kategória??, ismeretlenek a következményei, technikái, stb. melyre tekintettel ilyen körülmények között alapjogi szinten nem lehet a tiltáson kívül más eredményre jutni, ezzel magam is egyetértek.

4. § – A kínzás és az embertelen bánásmód és büntetés tilalma

EU alapjogok	Alaptörvény szerinti alapjogok
4. Cikk – A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.	III. cikk (1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

1. Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, szolgaságban tartani.
2. A kínzás és az embertelen bánásmód és büntetés tilalma alapjog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 20 szoros összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.
3. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Nyilvánvaló átfedések vannak az egyes alapjogok között, mint pl. az emberi méltósághoz való jog és a fenti alapjog között - megalázó bánásmód -, ami azt jelenti, hogy nincsenek éles határok, összefolynak, ami egyáltalán nem szerencsés, mert relativizálódnak az egyes alapjogok egymáshoz képest és ez mindkét alapjogot gyengíti. Ezt a bizonytalan tartalmú elemet ki is hagytam a tényállásból.  Ennek okán vezetek be az „Én Alkotmányomban” két új alapjogot konkrét tartalommal.

Ennél az alapjognál azonnal felmerülhet egyszerre két alapjog sérelme is, pl. a kínzás okozhat személyi sérelmet is. Ebben az esetben az általános szabályokban rögzített elvek szerint mindkét sérelem alapján önálló igény keletkezik mindkét sérelemdíjra.

5. § – A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma

EU alapjogok	Alaptörvény szerinti alapjogok
5. Cikk – A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma (1) Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani. (2) Senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni. (3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.	III. cikk (1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

1. Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
2. Senkit sem lehet kényszermunkára igénybe venni.
3. Tilos emberi lényekkel kereskedni
4. A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma alapjog sérelme esetén a sértettet a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 20 szoros összeg illeti meg sérelemdíj jogcímén.
5. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Az EU-s alapjogból indultam ki, viszont a 2. pontja igen elgondolkodtató. A kényszermunka – málenkíj robot stb. – fogalma nem igényel magyarázatot, de a „kötelező munkára igénybe venni” kategória azért elég csúszós. Gondolok itt pl. a kötelező túlmunka elrendelésére, amely egy fajta kötelező munka, vagy pl. a munkaszerződésben nem szereplő munkafeladat elvégzésére történő kötelezésre, - pl. helyettesítés – de ne menjünk messzire most a járvány alatt elrendelt kötelező orvosi munkavégzés, hétvégi oltások stb. Nyilván ezen okból hiányzik ez a megfogalmazás az Alaptörvényből. A kötelező munka és a kényszermunka hasonló tartalommal rendelkezik, de alapjogi védelmet véleményem szerint csak a kényszermunka mentességhez kell kapcsolni. A mondat második felét éppen ezért kihagytam a tényállási elemek közül.

6. § – A szabadsághoz és biztonsághoz való jog

EU alapjogok

Alaptörvény szerinti alapjogok

6. Cikk – A szabadsághoz és biztonsághoz való jog Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. (3) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. (4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.

1. Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
2. Az arra feljogosított szervek hatósági eljárás keretében jogosultak szabadságot időlegesen elvonni maximum 8 órára, mely idő alatt köteles a hatóság megállapítani, hogy áll-e fenn olyan bűncselekmény alapos gyanúja, amely alapján büntető eljárást kell indítani. Amennyiben 8 órán belül nem indítanak büntető eljárást, a szabadságelvonást kötelező megszüntetni.
3. Az intézkedés alapját képező bűncselekmény alapos gyanúját a 8 órás szabadság elvonás alatt ismertetni kell a fogva tartottal, aki azzal kapcsolatban jogosult észrevételeit megtenni. Az alapos gyanú közlését és a fogva tartott nyilatkozatát jegyzőkönyvezni kell. Fogva tartásától kezdődően jogosult ügyvédi segítség igénybe vételére is, mely jog nem korlátozható.
4. Amennyiben 8 órán belül közli az intézkedő hatóság a bűncselekmény alapos gyanúját, ezt követő 24 órán belül kötelező bíróság elé állítani, ahol döntenek a fogva tartás fenntartásáról, vagy a szabadlábra helyezés feltételeiről. A fogva tartás indokoltságát ezt követően 5 naponta köteles a bíróság felülvizsgálni. Az első felülvizsgálattal egyidejűleg jegyzőkönyvben rögzítve a nyomozó hatóságnak közölnie kell az ügyben tervezett nyomozati cselekményeit és azok határidejét, mely eljárási cselekmények végső határideje nem haladhatja meg a fogva tartás kezdetétől számított 6 hónapot.
5. A fogva tartás elrendelése és felülvizsgálata során a bíróság köteles a cselekmény súlyát és az alapos gyanú megalapozottságát figyelembe véve a személyi szabadság legkisebb sérelmével járó kényszerintézkedést alkalmazni. A nyomozó hatóság késedelmes vagy elmulasztott eljárási cselekményeit az eljáró bíróságnak a fogva tartás szükségtelenségeként kell értékelnie.
6. A személyi szabadság korlátozásának végső határideje a letartóztatásától, vagy egyéb személyi szabadságot korlátozó intézkedés meghozatalától számított 6 hónap. Amennyiben 6 hónapon belül nem kerül sor a vádirat benyújtására, és annak a fogva tartott részére történő azonos tartalmú átadására, a fogva tartást meg kell szüntetni. Amennyiben szükséges a személyi szabadság további korlátozása, azt csak a büntető eljárást lefolytató bíróság rendelheti el, melynek szükségességét, mértékét és formáját konkrét bizonyítékokkal alátámasztva lehetséges megállapítani. A fogva tartás, vagy egyéb kényszerintézkedés szükségességét és feltételeinek fennállását minden tárgyaláson vizsgálni kell és döntést kell hozni arról.
7. Jogerős bírósági ítélet meghozataláig a fogva tartott nem minősül elítélnek, a személyi szabadság időleges korlátozásán kívül a fogva tartott egyéb jogai nem korlátozhatók. Személyes holmiját magánál tarthatja, kommunikációs eszközeit korlátozás nélkül magánál tarthatja és használhatja, mely használat feltételeit a fogva tartó köteles biztosítani. A kapcsolattartás nem korlátozható. A fogva tartottakat az elítéltektől elkülönülten kell elhelyezni. A fogva tartottól a fogva tartásával kapcsolatosan semmilyen költségtérítés nem követelhető.
8. A nem bűncselekmény elkövetésével összefüggésben alkalmazott személyi szabadság korlátozása esetén az azonnali életmentéshez szükséges beavatkozást kivéve csak azt követően adható be bármilyen szer bármilyen módon a személyi szabadságában korlátozott személynek, ha az érintett személy ahhoz hozzájárul. Amennyiben kényszerintézkedés eredményeként, vagy megtévesztéssel került az intézménybe a hozzájáruláshoz szükséges képesség hiányát vélelmezni kell. Amennyiben egészségi állapota meggátolja vagy korlátozza az alapjogával kapcsolatos döntések meghozatalában, bármilyen gyógyszerezés, vagy terápia akkor alkalmazható, ha a személyi szabadság korlátozását elrendelő hatóság rendelkezik az ehhez szükséges hozzájárulással. Ilyen esetben a személyi szabadság korlátozását elrendelő szerv a szabadságában korlátozott személy képviselőjét, legközelebbi hozzátartozóját, azok hiányában, vagy érdekellentét esetén kényszergyógykezeltek jogaival foglalkozó jogvédő szervezetet kimerítő részletességgel és a bizonyítékok ismertetésével, bemutatásával írásban tájékoztatják. A fentiekben megjelölt személyeknek a kezeléshez írásban kell hozzájárulniuk.
9. A nem bűncselekmény elkövetésével összefüggésben alkalmazott személyi szabadság korlátozása esetén a szabadságában korlátozott személy képviselője vagy közeli hozzátartozója, ill. azok hiánya vagy érdekellentét esetén a kényszergyógykezeltek jogaival foglalkozó jogvédő szervezet külső szakértő bevonásával jogosult a szabadságában korlátozott személy állapotát és a korlátozás szükségességét ellenőrizni, mely ellenőrzés sem számában, sem mélységében nem korlátozható. Az ehhez szükséges dokumentációt a személyi szabadság korlátozását elrendelő szerv teljes terjedelemben és feltétel nélkül a vizsgálat rendelkezésére kell bocsátani.
10. A személyi szabadság alapjog megsértése esetén a sértettet az alapjogsértéssel érintett minden napra a sérelem bekövetkezésekor fennálló minimálbér 50%-a illeti meg sérelemdíj jogcímén. Amennyiben a személyi szabadság korlátozására nem a jelen alapjog rendelkezései szerint és módon kerül sor ill. egyéb alapjoga is sérül, az aktuális minimálbér 100%-a illeti meg naponként sérelemdíj jogcímén.
11. Ezen alapjog sérelmére megállapított sérelemdíj igény nem évül el.

Eljutottunk a nyugati világ „number one” alapjogához a szabadság védelméhez. Hogy mennyire így van ez, menjünk vissza az időben, egy kis jogtöri jön. (Imádtam a suliban)

Az angol jogfejlődés egyik sarokköve lett az un. „habeas corpus” intézmény, amely a 13. században alakult ki (Robin Hood kora). Latin elnevezés a test birtokát jelenti. Ilyenkor elmolyolok a fogalmakon. Hol volt a személy a test mögött ekkor még? Emberi jogokról nem beszélve. Volt egy kialakult fogalom a dolgok birtoklására, és ezt a fogalmat alkalmazták személyekre is. (Így fejlődik a jog). Ennek az intézmények az volt a lényege, hogy az a fogva tartott, aki képes volt megfizetni az eljárás költségét un. „habeas corpus” parancs kiadását kérhette, melyben a parancs kiadója - aki bíró - kötelezte a „test birtokosát” a letartóztatót, - még akkor is, ha azt a király rendelte el, - hogy hozza elé meghatározott idő alatt a fogva tartottat annak érdekében, hogy az ügyét elbírálhassa. Ez az eljárás lett a nyugati szabadság alapköve, az önkényes fogva tartással szemben kialakult alapjog, mely mind a mai napig él. Ezt az eljárást a Parlament 1628-ban törvénybe foglalta, - Habeas corpus act - és ez a törvény jelenleg is az angol történeti alkotmány egyik alapeleme. (Náluk nincs egységes alkotmány, az ilyen jellegű törvényekből épül fel. Mondjuk nálunk is történeti alkotmány volt 1949-ig.) Azért látni kell, hogy ez a jog csak azokat illette meg, akik fizetni tudtak. Ez magyarázza a nyugati világ pénzközpontúságát. Akinek pénze volt jogai is voltak!!

Másrészt viszont markánsan megjelenik benne a bírói hatalom kezdete is. Az óvadék rendszere is ebből alakult ki, ez volt az a biztosíték, amit a fogva tartottnak kellett fizetnie annak vállalása után, hogy a bíró elé állítás közben nem szökik el. Ezt követően az is előfordult, hogy magát küldték el a bíró elé kíséret nélkül.

Szóval láthatjátok, hogy elég komoly nekifutás után érkezett meg ez az alapjog. Én is ilyen szemlélettel álltam hozzá.

A jelenlegi rendszerben alapvetően két fajta törvényesnek nevezhető fogva tartás van, az egyik a bűnüldözéshez kapcsolódó szervezetek alapjoga – rendőrség, TEK, NAV nyomozati részleges stb. – és van a másik, amely a köz vagy önveszélyesnek állított személyek egészségügyi elkülönítése – kényszergyógykezelés.

Általános esetben ez az alapjog a hatalom gyakorlására feljogosított szervezetek normál működéseként jelenik meg, ez a szabályozás kiinduló pontja.

A jelen időszakban úgy ítélem meg, hogy visszaélésszerűen gyakorolják ezt a jogot. Ha van valakinek kapcsolata, pénze, szabad marad, akinek nincs, előzetesbe teszik. Naponta lehet ilyet olvasni a neten, legutóbb egy többszörös gázoló ügyére emlékszem, akit mindig elengedtek és folyamatosan bűnismételt, mert valamelyik hatalmi figurának a testőre volt talán?

Az első 8 óra időtartamban nem tér el a jelenleg hatályos jogszabályi előírástól, ettől kezdve viszont igen. Ha a személyi szabadságot komoly alapjognak kell tekinteni, - mint írtam nagyon is – akkor a lehető legszűkebbre kell szabni ennek korlátozási lehetőségét. Vannak mostmár olyan technikai eszközök, - pl. nyomkövetők stb - amelyekkel elérhető, hogy folyamatosan ellenőrizhessék az ilyen személyeket és csak a legvégső esetben kelljen bezárni. (A bezárás a legdrágább verzió, amit mi fizetünk.)

A másik súlyos ellentmondást egy másik alapjog okoz, csak azt lehet bűnösnek tekinteni, akit jogerősen elítéltek. A fogva tartott ekkor még messze van ettől, tehát nem tekinthető bűnösnek, így az egyéb alapjogai sem korlátozhatók. Saját ruhájában lehet, telefonálhat, ebédet rendelhet, nem vegyíthető az elítéltek közé stb. A jelenlegi helyzetben ez nem igazán működik, egy sor technikai feltétel sem áll rendelkezésre, de kellene, hogy legyen. Az előzetesben töltött időt hihetetlen hosszúra is engedi nyújtani a jelenlegi szabályozás, ami azért már durva, évekről beszélünk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem a hatóságnak, hanem nekünk készülne egy ilyen alkotmány és sajnos abból kell kiindulni, hogy ha rossz időben rossz helyen vagyunk, bárkiből lehet fogva tartott.

A másik alapvető fogva tartás a kényszer gyógykezeltek kérdése, hát itt aztán nagyon durva dolgokat tapasztaltam. Gondnokág alá helyezési perben rendeltek ki ügygondnoknak, betolták a papát a tárgyalásra, aki a bíró egyszerű kérdéseire – most hol van, minek jött ide, mi Magyarország fővárosa stb. – nem tudott válaszolni, alig tudott megszólalni, ebből látta a bíró, hogy nem képes magát képviselni, meghosszabbította a gondnokságot. A lánya mesélte ezt követően, hogy az apja nem ilyen, életvidám mindent tud, stb. Tárgyalás előtt egyszerűen leszedálták!!! Még durvább, szintén személyes ismerősöm, aki a Dunántúlon egy végrehatóval áll perben, aki jogellenesen lepusztította a vállalkozását, a vagyonát. 2020 decemberben váratlanul elfogtak és elmegyógyintézetbe vitték úgymond megfigyelésre!! Még az a szerencse, hogy a benti orvos lelkiismeretes volt megkérdezte tőle, hogy mit keres bent, amikor semmi baja sincs és kirakta. Vagy egy másik ügyfelem úgy került az elmegyógyintézetbe, hogy megkérték kísérjen el valakit oda, de Őt fogták bent, megtévesztéssel vitték be.

(Nem tudom átment-e, hogy a jelenlegi Alaptörvény rendszerében nem vagytok biztonságban! És én sem!!) Arról nem is beszélve, hogy a Szovjetunióban a rendszerrel egyet nem értőket gyárilag ide vitték, mondván az ilyen emberek nem normálisak.

Sajnos azt is tapasztaltam saját praxisomban, hogy a szabadság elvonással járó gyógykezeltetést sokszor a rokonok kérik, gondnokság alá helyezési szándékkal, hogy hozzáférjenek a vagyonhoz, vagy megszabaduljanak a családtagtól és valamilyen intézménybe tudják dugni. Erre az esetre állítottam be olyan jogvédő szervezetet, amelyek ezekkel a visszaélésekkel foglalkoznak, és kellő ismerettel rendelkeznek a hatalom és az intézetek technikáiról.

Az tény, ha valakit bevisznek ilyen intézménybe, általában nem ússza meg „kezelés nélkül”, és annak eredményeképpen valóban beszámíthatatlannak fognak tűnni. Ennek megakadályozására kell kötelezővé tenni beavatkozás előtt a konkrét hozzájárulás megkövetelését, amikor bizonyítani kell a kezelésre okot adó állapotot, a kezelés szükségességét, és annak módját, időtartamát és az elérendő célt. Ha mindezt írásban rögzítésre kerül, az aláíró orvos azért már felel, akár a hivatástól való eltiltással is, továbbá az által, hogy a főszabályként megengedett külső szakmai felülvizsgálat lehetősége fennáll, ez vélhetően tisztességes szakmai protokoll betartására kényszeríti mind a hatóságot, mind a kezelő orvost. (legalábbis remélem)

Szóval komolyan kell venni a hatalom korlátozását, mert önjáró, saját érdekei vannak, amelyek nem állnak összhangban ami érdekinkkel. Alattvalóként tekintenek ránk. Na ezt a szemléletet szeretném megváltoztatni egy nekünk készült alkotmánnyal.