Alkotmányozás jogának visszaszerzése

„Végszó, hogyan tudunk egy jobb világot teremteni”

Bevezető

Mint azt az I. fejezet bevezetőjében már írtam, az alkotmányozás jogáról sosem mondtunk le, azt egyszerűen elvették tőlünk. De mivel nem mondtunk le róla így azzal valójában most is rendelkezünk, csak érvényesítenünk kell ezt a jogunkat. Ennek technikáját kísérlem meg ebben a záró részben körbejárni.

Határozott álláspontom az, hogy erre van alkotmányos lehetőségünk, melynek érvényesítése kizárólag tőlünk, választópolgároktól függ A hatalom minden tagját ki tudjuk ebből a folyamatból hagyni anélkül, hogy bármilyen alkotmányos jogsértéssel vádolhatnának meg bennünket, még a jelenlegi Alaptörvényt is figyelembe véve. Az bizonyos, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, jogtalanságot jogtalansággal sosem volt jó ötlet orvosolni, mivel abból csak súlyosabb betegség keletkezett. Mindennek érdekében arra a szintre kell lemennünk, ahonnan a hatalom forrása fakad. Azt pedig, hogy ez hol terem, maga az Alaptörvény mondja meg.

Az Alaptörvény az alábbiak szerint fogalmaz e körben:

B) cikk
(3) A közhatalom forrása a nép.

Tehát mi magunk vagyunk a forrás, így mi magunk dönthetünk úgy is, hogy ezt a forrást hogyan hasznosítjuk, lemondunk róla, vagy mi magunk használjuk. Ugye azt már tisztáztuk, hogy erről a jogunkról eddig sohasem mondtunk le, mert nem volt rá alkalmunk sem.

1946-ig ugyanolyan történeti alkotmányunk volt, mint Angliának, az alkotmányozás jelenlegi formájának lehetősége – kartális, egységes okiratba foglalt - csak ezen időpontot követően merülhetett fel. Elsőként az 1946. évi I. tv. foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezt akkor a Nemzetgyűlés fogadta el, majd jött az un. „buharini” Alkotmány az 1949. évi XX. tv., amelyet az akkori Országgyűlés fogadott el. Ez már tükrözte a hatalom kommunisták általi megszerzését. Ezt követően ezt az Alkotmányt többször módosították, minden esetben az Országgyűlés követte el. Ez ment 2012-ig, amikor is a sokszorosan módosított 1949. évi XX. tv-t felváltotta a jelenlegi Alaptörvény 2012. január 1-től. Ezt az Alkotmányt 2011.04.18-án szintén az Országgyűlés fogadta el.

A fenti történeti felsorolásból ne a dátumokat és a jogszabályszámokat nézzétek, azoknak nincs jelentőségük a mi szempontunkból, hanem azt, hogy melyiket milyen módon fogadták el. Ebből kétség nélkül megállapíthatjátok ti is, hogy bennünket választópolgárokat mindvégig kihagytak az úri játékukból, olyan szervezetek alkotmányoztak, amelyeket az Alkotmány hozott létre, micsoda anakronizmus!! Még törekvés szintjén sem merült fel, hogy ugyan kérdezzük már meg a választókat is, jó-e nekik ez vagy az az Alkotmány. Szóval bármelyiket is nézzük, egyszerűen elbitorolták a bennünket megillető legfontosabb alapjogot, az alkotmányozás jogát.

DE! Egy alkalommal tüske került a körmük alá, szőr került a karburátorukba, amelyet viszont már nem tudnak visszacsinálni, mivel 2003.04.12-én bizony népszavazás döntött az EU csatlakozásunkról!!! A magyar szuverenitás részleges csökkenését is eredményező közjogi aktust mi magunk léptük meg.

Mit is jelent ez? Ennek az egy aktusnak nem lehet túlértékelni a jogi jelentőségét, mivel nem kevesebb történt, mint az, hogy az összes hatalmi tényező elismerte a választópolgárok létező alkotmányozási jogát, mivel a minden országot jellemző legalapvetőbb hatalmat, a szuverenitást illetően ismerte el minden hatalmi tényező az alkotmányozási jogunkat. Mindennek következtében sem a korábbi, sem a jelenlegi hatalom egyetlen tényezője sem vitathatja jogunkat arra, hogy alkotmányozzunk. Ez az egy aktus mindent visz. Tehát ne legyetek kishitűek, ez a jog a mi jogunk, ezt a jogunkat elismerték és már csak kellő bátorság kell ahhoz, hogy éljünk is ezzel az elidegeníthetetlen jogunkkal.

Az alkotmányozás jogának visszaszerzése elvileg nem nagy technikai probléma, annak két módja is létezik, egy autentikus és egy származékos. Az autentikus csak tőlünk függ, a származékos viszont sokkal hatékonyabb, de kétség se essék afelől, hogy bármelyik is történne, annak forrása mindkét esetben mi magunk vagyunk.

I. Autentikus jogvisszaszerzés

Ahhoz, hogy ezzel a joggal élni tudjunk, értenetek kell saját helyzetünket az Alkotmányozást illetően.

Találtam erre egy viszonylag jó és képszerű hasonlatot.

Az Alkotmány olyan, mint a Föld magja. Roppant erők veszik körül, próbálják összeroppantani, de az csak lebeg a mindenség közepén érinthetetlenül és mindeközben életet fakasztott a felszínen, és azóta is vigyázza azt.

Nos mi magunk vagyunk a Föld magja, minden hatalom forrása, körülöttünk is roppant erők vannak, ellenünk, a kormányhatalom annak minden eszközével, de a jog amely alapján alkotmányozni lehet csak a miénk.

Remélem elég képletes voltam.

Azt, hogy tudjuk visszaszerezni ezt a hatalmunkat, ismét csak az Alaptörvényt idézem, mert hogy abban írva vagyon!!

„NEMZETI HITVALLÁS
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”

A „kinyilvánítjuk érvénytelenségét” bizony egy petíciót jelent, melyben mi magunk is kinyilváníthatjuk, hogy eddig és ne tovább, mostmár mi jövünk a saját Alkotmány elképzelésünkkel, új játékszabályokkal, amely valóban egyforma és élő szabadságot és valóban egyforma és élő felelősséget is biztosít.

Azért azt is látnunk kell, hogy az Alaptörvény fent idézett mondata már egy döglött oroszlánba rúg bele, de a mi oroszlánunk nagyon is él, és szerintem rendesen harapós is.

Tehát az autentikus megoldás a következő:

• Megfogalmazunk egy petíciót, amelyben bejelentjük, hogy mi, mint minden hatalom forrása megvonjuk az alkotmányozás jogát az Országgyűléstől és a jelenlegi kormányzat által alkotott Alaptörvényt érvénytelennek minősítjük, mert annak forrása nem a nép volt, hanem olyan szervezet, amelyet az Alkotmány, ill. a jelenlegi Alaptörvény, mint származékos szervezet fogadott el anélkül, hogy mi mint a hatalom forrása ezt elismertük volna. Mivel mi vagyunk a hatalom minden forrása, ezt a petíciót még indokolnunk sem kell, mi mint jogtulajdonosok egyszerűen közöljük a döntésünket.
• Ezt a petíciót elkezdjük aláírni és aláíratni, és ha megszerezzük a választásra jogosult lakosság 50%+1 fő aláírását, az alkotmányozás jogát visszaszereztük ezzel, a csak tőlünk függő technikával.
• Ha pedig mindez megvan, akkor meg kell alkotnunk azt az Alkotmányt, amely a továbbiakban a teljes jogi, szervezeti és működési rendszert meghatározza. Ehhez viszont már a választópolgárok 2/3-nak aláírását kell begyűjtenünk, szintén petíciós alapon.
• Ha megvan ez a 2/3-os arány, akkor van egy új Alkotmány és az alapján már meg lehet tartani az új játékszabályok szerinti első, tényleg szabad választásokat.

Az alkotmányozás jogának visszaszerzéséhez azért elégséges 50%+1 fő, mivel mi magunk vagyunk a jogtulajdonosok, és a Ptk elvei szerint bármely tulajdonostárs jogosult a tulajdonának védelme érdekében fellépni. Mivel sosem mondtunk le az alkotmányozás jogáról, azt tőlünk erővel vették el, és kényszerítették ránk egymás után az Alkotmányaikat, - oktrojált alkotmányok ismerős??? – ezért azokat csak tényként és nem jogként kell tudomásul vennünk. Az 50%+1 fő ennek következtében egyébként csak a hatalomnak szóló nyomaték, mert csak addig terjed, hogy a közös jogunkat visszaszerzi, tehát megvédi a közös jogunkat.

Lássunk egy petíciómintát erre nézve:

Peticióminta

Ha van ilyen autentikus szándékunk és a tévé, ill. a net elől is hajlandók vagyunk ennek érdekében felállni is közösen tenni is, akkor lesz értelme a közös kiállásunknak, de kétségeim vannak e körben. Hogy milyen technikával tudjuk ezt megcsinálni? Alapvetően a leleményességetekre számítok, az szerintem végtelen.

Azt el tudom képzelni, hogy pl. településenként, vagy akármilyen felosztás, barátok, korcsoportok, foglalkozás stb., stb. mellett facebook csoportok jönnek létre az alkotmányozásra és azon keresztül szervezzük meg az aláírásokat. Ha pedig e mellé még készítünk is egy központi honlapot, - ami sok támadást fog megélni - ahova fel lehet tölteni az aláírt oldalakat, hamar kiderül van-e elég akarat és szándék arra, hogy egyszer s mindenkorra lerendezzük ezt az évszázados problémát.

Magát az „Én Alkotmányom” koncepciót is azért készítettem, hogy legyen mihez nyúlni, ha lenne ilyen szándék. Ha viszont van szándék, akkor ebből kiindulva már megalkothatjuk azt a végleges verziót, amit egy második körös aláírascunamival el tudunk fogadni.

II. Nem autentikus, származékos, viszont sokkal hatékonyabb alkotmányozási technika

Azért származékos, mert egy olyan létező struktúrát használ fel a cél elérése érdekében, amelyet a meglévő Alkotmány – Alaptörvény – alapján hoztak létre, és éppen ezért nem is rendelkezik olyan autentikus joggal, amellyel mi magunk, viszont annak központi jellege, ismertsége, pénzügyi és médialehetőségei, hatalmi kapcsolatai alapján sokkal hatékonyabban tudna fellépni a mi autentikus alkotmányozásunk érdekében.

Mondjuk, lehetne egy ilyen szervezet pl. a Magyar Ügyvédi Kamara, de egy annyira opportunista szervezetről van szó, amely mindenképpen távol tartja magát az ilyesmitől, sajnos már teszteltem e körben, eredménytelenül. Elég, ha csak utalok a jelenleg kipattant „Pegazus” botrányra, amelynek során kiderült, hogy a kamara elnökét is lehallgatták. Hallottatok valamilyen reakciót a szervezettől? Hát ez a bajom velük, még a saját érdekében is fél fellépni, ami hatalmas hiba, mivel hagyja elenyészni azt a társadalmi bizalmat, amellyel rendelkezett.

Éppen ezért az egyetlen ilyen szervezet, amely profitálhatna ebből a folyamatból az Országgyűlés jelenlegi ellenzéke, ráadásul most egy csapatba verődtek, tehát lehetne egy erőközpont, amely tudná szervezni az egész folyamatot. Ettől lenne hatékonyabb, de semmilyen más előnye nincs.

De, hogy miért írtam, hogy „lehetne”, hát leírom, amit már nagyon régen gondolok az ellenzékről.

Határozott álláspontom az, hogy egyáltalán nincs ellenzék az Országgyűlésben, akik ellenzéknek mondják magukat, az a hatalom olyan szükséges rendszerkelléke, amely kell a nekünk és az EU-nak felmutatott kész átverés show-hoz.

Az ellenzék a háttérben szorosan együttműködik a hatalommal, aminek nyilván megvan az ellenértéke. Csak nekünk mutatják, hogy van ellenzék, de ez egy jól megkomponált médiaátverés semmi valóságtartalommal.

Ezt a véleményemet a következő megállapításokra alapozom:

• Az előző, „4 évig nem csináltunk semmit, ezt elkúrtuk” időszak kormányának egyetlen tagja sem került felelősségre vonásra sem ezért, sem az ellene tüntetőkkel szemben történt erőszakos fellépés miatt. Szinte biztos vagyok benne, hogy van egy háttér megállapodás, mely alapján az előző éra erősen megosztó személyiségű vezetője, akivel a jelenlegi hatalom mindig riogat, folyamatosan megjeleníti magát, nem engedi magát háttérbe tolni annak érdekében, hogy a hozzá csatlakozó, más, magukat ellenzékinek vallókat is kompromittálja, ellehetetlenítse azok esélyeit. Valljuk be, rendesen teljesíti ezt az elvárást, szóval vele, még ha létezne is ellenzék, esélytelen minden próbálkozás.

• A második ilyen jelentős okot az előző 2018-as választásokon tanúsított ellenzéki magatartás szolgáltatta. Azt a farkasordító, választási csalásra alkalmat biztosító választási hibát, miszerint nem lehetett tudni mennyi szavazólapot nyomtattak ki, mennyit vittek le a szavazókörökbe és abból mennyit használtak fel. Ilyen adatot egyetlen választási dokumentum sem tartalmazza. Áttanulmányoztam egy sor választóköri jegyzőkönyvet, de ilyen adatokat egy sem tartalmazott. Nos, ezzel, a választások megismétlésére is alkalmat biztosító visszaéléssel kapcsolatban egyetlen ellenzéki indítványról sem tudok. Világos számomra, hogy egyáltalán nem akartak nyerni, csak úgy tettek, mintha, hogy mi elhiggyük. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az ellenzéki töredékszavazatokat átkonvertálták kormánypárti szavazatokra és ettől lett meg a 2/3, nos, ez sem verte ki a biztosítékot, nyilván ennek is meg volt az oka.

• A valóságshow legtündéribb darabja az a nyilvános színjáték, amit nem olyan rég óta játszanak el nekünk, az Országgyűlés elnökének büntető hatalmával kapcsolatban. Aki csúnyát mond a vezérre, azt bizony megbírságolja, akit megbírságol az mindig ellenzéki, tehát úgy tűnik, az ellenzéket nyomják. Ekkora kamut csak együttesen tudnak elkövetni. Számomra az okozta a döbbenetet, hogy egyik megbírságolt sem fordult bírósághoz a bírságolásával kapcsolatban. Ez a mulasztás buktatta le őket előttem véglegesen. Ha minden igaz létezik egy Alaptörvény, amelyben vannak alapjogok rendszeresítve. Ilyen alapjogok pl. a szólás és vélemény szabadsága, a hatékony jogorvoslathoz való jog, a törvény előtti egyenlőség alapjoga, a tisztességes eljáráshoz való alapjog, stb. Ennek az eljárásnak a során egyik alapjog sem érvényesült. Helyette elmennek a hatalom által vezetett valamilyen bizottság elé és ott rinyálnak. Ha létezne ellenzék, akkor nem ezt tették volna, hanem bírósághoz fordulnak. Az lehet, hogy a bíróságok meditáltak volna azon, hogy van-e hatáskörük, de ezzel a lépéssel azt demonstrálták volna, hogy nem ismerik el az országgyűlési többség bírságoló hatalmát, de nem tették, hanem együttműködnek. Még az sem lett volna probléma, ha egyetlen magyar bíróság sem állapította volna meg a hatáskörét, mert akkor az Alkotmánybíróság előtt kötött volna ki az ügy, amelynek azért kellett volna valamit énekelnie a parlamenti többség büntető hatalma és az Alaptörvényük alapjogai közötti összefüggésről. De, ha netán arra jutott volna a „nagytiszteletű” testület, minden szép és jó, akkor megnyílt volna az EU bíróság előtti jogérvényesítés lehetősége, amelynek során a rendszer kellő bája is megjelenne az által, hogy EU szinten válna nyilvánvalóvá, még a Parlamenten belül sem érvényesülnek azok az alapjogok, amelyeket a rendszer Alaptörvénye elvileg minden halandó, így akár a parlamenti ellenzék részére is biztosítana. Sajnos a mi ellenzékünk nem akarja, hogy mindez nyilvánvalóvá váljon. Ha utána néztek, ez a színjáték mostanában kezdődött, a jövő évi választások előjátékaként. Ugyanilyen színjáték az előválasztósdi is, az is nekünk szól beetetésként, mintha valós lenne.

És még sorolhatnám az egyéb ellenzéki mutatványokat, mint pl. ha nem volt meg a hatalom 2/3-os többség, mint pl. a közvagyon kiszervezésénél, mindig sikerült „véletlenül” meggyőzni valakit az ellenzékből, hogy támogassa az előterjesztést. Számomra az egész egy szánalmas színjáték, csak az a baj, hogy magunkat sajnálhatjuk.

A teljes politikai elit leváltásával és egy új Alkotmány létrehozásával van lehetőségünk felelős és tisztességes európai demokráciává válni, most hatalmas léptekkel közeledünk a banánköztársasággá válás útján.

Egy szó, mint száz, véleményem szerint nincs semmilyen ellenzék, csak bennünket szívatnak. Ezért kellene egy olyan Alkotmány, amely kizárja az ilyen jellegű megvezetéseket is.

Bár szkeptikus vagyok, de tételezzük fel, van valaki, vagy valakik az ellenzékben, akiket ugyanúgy szívatnak, mint bennünket, nincsenek benne a háttér alkukban, nos, ez az alternatíva nekik szólna.

Ha volnának ilyen személyek, akkor a következő folyamatot tudom elképzelni, javasolni, amely egy új Alkotmányhoz és egy új politikai elithez vezetne:

Tételesen megyek ezen lehetőség minden elemén.

1. Elszakadási petíció benyújtása

Először is egy komoly döntést kell meghozniuk, részesei maradnak-e az Alaptörvényből és a háttéralkukból eredő kényszerpályának, vagy kiszállnak abból a megalázó helyzetből. Ki kell jelenteniük, hogy nem vesznek részt a sokszorosan, a hátrányukra-hátrányunkra módosított választási szabályok alapján kiírt 2022-es választásokon és tevékenységüket kizárólag az új, közvetlenül létrehozott Alkotmány megalkotásának menedzselése képezi. Ez lenne az alapja mindennek, de mivel a személyes érdekek erősebbek, biztos vagyok benne, hogy ezt senki sem vállalná fel.

Ha mégis történne ilyen kinyilatkoztatás, mindez viszont azt is jelenti, hogy csonka parlamentté kell alakulniuk és azonnal hozzá kell fogniuk az új Alkotmány kidolgozása levezényléséhez úgy, hogy az 2022 tavaszára reális alternatívát kínáljon egy tisztességes és valóban szabad választások lebonyolításához. Itt is megjegyzem ebből a célból készítettem egy komplett koncepciót, legyen miből kiindulni.

Csonka parlamentekről tanultunk a történelemben akár az angol, akár a francia forradalom kapcsán, tehát látható, elég balhés körülmények között jelenik meg egy ilyen intézmény, tehát lenne egy kis töltete. (Nem hiszem, hogy bevállalnák)

Tegyük fel, döntenek, és kiszállnak a mostani ringlispílből, amit egy elszakadási petícióval tudnak megtenni. Ehhez azért jóval több kell annál a pár sornál, mint amit az autentikus megoldásnál leírtam.

Erre is készítek egy mintát. Mivel nem vagyok feltaláló típus, főleg nem a spanyolviasz üzletágban, ezért olyan petíciót használok fel, ami egyszer már tutira bevált, az USA függetlenségi nyilatkozatát. Egyszerűen átírom a mi viszonyainkra, meglátjátok mennyire aktuális.

Első oldal:

Elszakadási nyilatkozat - MINTA (1. oldal)

Második oldal:

Elszakadási nyilatkozat - MINTA (2. oldal)

Hát kb. ilyesmire gondoltam.

2. Alkotmányozási folyamat leszervezése

Bár jól hangozhat egy ilyen, vagy ehhez hasonló petíció, ettől még nem lesz joga az ellenzéknek sem az alkotmányozásra, mivel, mint már tisztáztuk, ilyen alapjogunk csak nekünk lehet. Éppen ezért, azt, vagy ahhoz hasonló petíciót, amelyet az autentikus verziónál leírtam, nem nekünk kell autodidakta módon elkészítenünk, aláírnunk és aláíratnunk, hanem ezt a folyamatot a kiválásukat kimondó ellenzéknek kell lebonyolítani és közzé tenni annak eredményét.

Az biztos, hogy a rendszer károsultjait – devizahiteleseket, megváltozott munkaképességűeket, tulajdonukat elvesztőket, lehallgatottakat stb. stb - már ekkor utcára kell szólítani és folyamatosan nyomás alatt kell tartani a hatalmat. Talán ehhez kell a legnagyobb elszántság és a legnagyobb kitartás, szervezés.

3. Alkotmány előkészítése

Ha megtörtént az elszakadási petíció kinyilvánítása, közjogi helyzetüket – parlamenti jogfolytonosság – kihasználva a ciklus alatt el kell, hogy készüljön egy új Alkotmány, erre létre kell hozniuk egy 2-3 főből álló előkészítő bizottságot, amelynek leginkább az összehangolás lenne a feladata.

Megfelelő netes felületet kell készíteni, ahova lehetne konkrét véleményeket, javaslatokat összesíteni, és kialakítani egy végleges verziót, amit aztán még lehetőleg ebben az évben el is kellene fogadnunk.

Ez a leglényegesebb feladat, mivel ez fogja a jövőnket is meghatározni. Bármilyen verzió jó lehet, amelyik azonos jogokat és azonos, kötelezettségeket fogalmaz meg, amely kivétel nélkül mindenkire egyformán vonatkozik, és személyek nagy köre által érvényesíthető szankciórendszert fogalmaz meg és megteremti azok érvényesítésének garanciáit is.

4. Alkotmány elfogadása

Nyilván nem lesz mód a hivatalos szavazási körülmények igénybe vételére, ezért már az alkotmányozási folyamat kezdetén minden településen meg kell szervezni a szavazáshoz szükséges feltételeket, nyilván magánházaknál lesznek ezek, - emlékeztek még az MDF megalakulására egy magáningatlanban? - de ha netes szavazás feltételi is biztosíthatók, akkor mindkét módot is igénybe kellene venni.

Erre is kell egy kis létszámú bizottság, amelyik az egészet végig viszi.

5. Új választások

Végezetül az új Alkotmány alapján le kell bonyolítani az új választásokat is, amire szintén egy harmadik kis létszámú bizottságot kell létrehozni előkészítve azt. Az volna a legcélszerűbb, ha erre hamarabb kerülhetne sor, mint a hatalom által tartani szándékozott választásokra.

6. A mi választásunk eredményének elfogadtatása

Nem hinném, hogy ezzel problémánk adódna, mivel minden, tisztségre megválasztott személyt, és közvetlen stábját nekünk választóknak kell hivatalba helyezni, azaz a választók békés tömege kíséri el a hivatalába a megválasztott jelöltet és csapatát és segíti érvényre juttatni a választói akaratot. Ez már a tisztséget viselő közvetlen utasításai szerint történik, mivel Ő a megválasztott tisztségviselő.

Nyilván húzós lesz ez az időszak, de csak egyszer kell megtennünk.

Miután minden megválasztott jelöltet hivatalba helyeztünk ilyen módon, nekik nyilván fel kell szólítaniuk az összes Alkotmányban nem szabályozott szintű, alájuk tartozó tisztségviselőt, bírót, ügyészt, rendvédelmi vezetőket, katonai vezetőket stb. az új Alkotmány elfogadására, melyet előbb írásban kell megtenniük, majd nyilvános esküt is tenniük kell annak betartására és betartatására. Ez egyben azt is jelenti, hogy annak szankciórendszerét is tudomásul veszik.

Természetesen, aki nem tesz eskük az új Alkotmányra, hivatalt sem tölthet be, és annak elhagyására szintén nekünk, mint választók békés tömegének kell rábírnia.

Egységben és a tömegben az erő, ezzel a párosítással a hatalom eddig sem tudott mit kezdeni. Ha ilyennel találta szembe magát mindig engedni volt kénytelen. Ebben az esetben sem fog más történni. Az ilyen módon végrehajtott eljárásunk az Alaptörvénnyel sem ellentétes, mivel a békés célú gyülekezés jogát az is elismeri.

A lényeg az, hogy ne várjunk semmit az EU-tól, sem mástól, amit mi magunk meg tudunk tenni, azt nekünk kell megtennünk. Ha más tenne helyettünk valamit, az úgy sem nekünk szólna és a mi érdekeinket képviselné. Ha van egy határozott célunk, - márpedig azt gondolom, ezt sikerült az anyagommal világossá tenni, - akkor a célokhoz tömeget is lehet rendelni.

Hiszem, hogy egy zsarnoki hatalom akkor bukik el, amikor a tiltakozó gondolatok cselekvéssé érnek. Hát az én gondolataim ebben az anyagban öltöttek testet. Ennyit tudtam én magam megtenni, mostmár ti jöttök.

Dr. Kincses István ügyvéd